2009.11.15. - VELENCEI-HEGYSÉG I. - Ingókövek ( Pákozd - Ingókövek - Pákozd )

Táv: 7 km

A túra útvonala:

Egy szép novemberi napon egy kis családi kirándulás terve fogalmazódott meg bennünk. Jó lett volna valahova elmenni, és rövid tanakodás után a Velencei-hegységben lévő ingókövekre esett a választás. Már nem emlékszem kinek az ötlete volt, de hamar meghallgatásra talált. Így hát beültünk az autóba 5-en – nővérem, két unokaöcsém, fiam és én – plusz a kutyánk Léna. Gyorsan leértünk Pákozdra és a település központjában egy parkolóban letettük az autót. Innen a Z+ jelzésen indultunk el a hegyek felé. Ahogy kiértünk a házak közül elértük a Bella tavat. 

A Bella-tó

 

Gondolom valamikor fürdőzésre alkalmas hely lehetett, mert lépcsők és korlátok vezettek a tóba. Olyan volt, mint egy nagyra nőtt medence. Léna kutyánkat inkább pórázra vettem, mert féltem, hogy belegázol a vízbe és vizesen sárosan most nem volt kedvem a kirándulás végén a kocsiba ültetni. Kellemes kis hely lehet ez tavasszal vagy nyáron, amikor ki lehet ülni a vízpartra. Pláne ha nem esznek meg a szúnyogok!
Tovább indultunk az ingókövek felé, egy jó kis bokros-ligetes részen. Itt „szerencsésen” a kutyánk el is hagyta a nyakában lévő szép láthatósági nyakörvet a nagy bokros rohangálásban. Hamarosan elértük az első köveket, ill. magát a Pogány-követ. Ezek a gránittömbök ellenáltak az eróziónak ezért magasodnak ki a környezetből.

A kis csapat fele a Pogány-kő tetején

A néphagyomány gyapjúzsákoknak is nevezi ezeket a szikla csoportulásokat. Természetesen a mászás, nézelődés és csodálkozás nem maradt ki a programból. Nagyon érdekes innen körbetekinteni a vidéken. A különböző méretű kövek, sziklacsoportok meredeznek ki a cserjés dombok pusztaságából. Már ezért is érdemes erre kirándulni. Megnéztük az Oroszlán-sziklát, a Kockát – talán ez tetszett legjobban – ahol jó kis képet is készítettünk. 

A Kocka billentése...

Aztán itt tartottunk egy kis pihenőt és pikniket. Evés, ivás, pihenés után elindultunk lefelé az S háromszögön a Pandúr-kő irányába. Erdős ereszkedés vette kezdetét, majd a fák között kitárulkozott előttünk maga a szikla. Nagyon hatásos volt! Sokkal nagyobb volt mint gondoltam. 

Visszatekintve a Pandúr-kőre ereszkedés közben

Ezt is megmásztuk, körbejártuk és kicsit nehézkesen a csúszós avaron és földön lecsúszkáltunk tovább az ösvényen. Különösebb izgalmak nélküli szép kényelmes erdei sétával értünk vissza Pákozdra a kocsihoz. 

A Gránit tanösvényen Pákozd felé

Az egész csapatból talán a kutyánk volt a leghálásabb hogy végre fekvő helyzetbe kerülhet, miután elindultunk hazafelé.


A környékről még értékes infók ezen a linken: Magyar Barangoló

2009.05.23. - PILIS III. - Rám-szakadék ( Dömös - Szenfa-kápolna - Rám-szakadék - Lukács-árok - Dömös ) Visegrádi-hegység

Táv: 9 km
A túra útvonala:

Az utolsó Dobogó-kői túra alkalmával fiam a Rám-szakadékot is meg akarta látogatni. Akkor a nagy sár, és felkészületlenség miatt nem arra mentünk. Most úgy döntöttem, hogy itt az ideje átmenni a szakadékon is. Igaz most Dömös felől közelítettük meg a zöld ( Z ) jelzésen. A kocsit letettük a Duna parton egy Camping mellett, majd a Malom-patak völgyében felsétáltunk egészen a Szentfa-kápolnáig. 

Itt – az ismerős helyen – körülnéztünk ismét, majd nekivágtunk a túránknak. Ezen a részen mindig sokan vannak, most sem volt másképp.  Kellemes erdei séta következett. Jól megvizsgáltuk a patak hatalmas köveit, és elgondolkodtunk rajta, hogy vajon a mostani hatalmas felhőszakadások görgették-e ide ezeket a köveket, vagy eddig is itt voltak? 

 

Miután ezen jól kifilozofáltuk magunkat, indultunk tovább. Gyönyörű erdőben haladtunk a szurdok felé.

 

Kereszteztünk egy erdészeti műutat, majd elérkeztünk a Rám-szakadék bejáratához. Szabály szerint – mivel hétvége volt -  felfelé teljesítettük mászást. Mint később kiderült ez sokaknak nem volt egyértelmű, vagy egyszerűen nem törődtek vele és lefelé jöttek a létrákon és kapaszkodókon. Ez azért volt egy idő után bosszantó, mert sokáig kellett várni amíg szabad lesz az út. Sok-sok középiskolás fiatal hangoskodva egymástól lemaradva akadályozta a felfelé igyekvő turistákat. Sajnos a tanárok voltak azok akik gondolom irányították az akciót, úgy hogy rájuk voltam abban a percben mérges. ha mindenki egy irányba haladt volna folyamatos lett volna a túra. De így….na mindegy.
Szóval elkezdődött az igazi patakon, sáron, kidőlt fákon való átmászás. Megcsodáltuk a vadregényes szurdokot. Először kicsit furcsálltam hogy nem volt elég „vad” a környezet. 

Mintha régebben másra emlékeztem volna. De később kiderült hogy valószínűleg jobban megmaradt bennem a szakadék felső része, ahol már magasabb sziklafalak, létrák – régebben láncok – voltak. Persze azt a részt is elértük. Jó volt ez a kis kalandos túra. Időnként ha valaki csak sima hegyi ösvényeket tapossa akkor ez változatosságot hoz. Pláne látványban. No persze aki az Alpok szikláival küzd és magas csúcsokkal, annak kis gyermekhomokozónak tűnhet ez a pilisi látványosság.

 
Az utolsó szakasz igazán jó kis szurdokos érzést hagyott az emberben, csak sajnos itt érkeztek meg az írás elején említett komplett középiskola. Érdekességképpen érdemes lett volna lefényképezni azt a pár lányt, akik magassarkúban (!!!) csúszkáltak lefelé a nedves fém létrákon. Mit ne mondjak, érdekes látvány volt! De lehet hogy eredetileg valami esztergomi sétára készültek.
Aztán mi is kiértünk a szakadékból, és pihenünk meg ettünk egyet fura gyökerek közt. Aztán elindultunk vissza Dömösre a Lukács-árkon - sárga ( S ) jelzésen - lefelé. Ott még a Duna parton körülnéztünk, aztán irány az autó és az otthon.

2009.04.18. - BUDAI-HEGYSÉG III. - Csíki-hegyek ( Budaörs - Huszonnégyökrös-hegy - Felsőszállás - Kies-völgy - Sorrento - Makkosmária - Budakeszi )

Táv: 10 km
A túra útvonala:

Egy áprilisi szombaton a gyerekekkel nekivágtunk a Budai-hegységnek. Pontosabban a Csíki-hegyeknek. Szép tiszta idő volt, a tavasz kiszólított a természetbe. Tehát autóval elmentünk Budakeszire ahol túránk végét terveztem. Onnan busszal átmentünk Budaörsre, és a volt Csíki csárdánál leszálltunk. Azért írom hogy volt, mert nem úgy nézett ki hogy üzemelne. Tehát ettől a volt vendéglátóhelytől indultunk neki a Huszonnégyökrös-hegynek a sárga ( S ) jelzésen. Az Orchidea utca és a Tárogató utca nem enyhe emelkedője után értük el az erdő szélé egy sorompónál. Már örültem is neki, mert nem igazán szeretek házak között túrázni. Viszont a jó idő sok embernek munkát adott a háza körül. Itt is ott is kerti munkák zaja hallatszott. Amint átkeltünk a sorompón, egy kis emelkedés után már ki is értünk a hegyoldalba egy farakáshoz, ahol megpihentünk, és körbenéztünk. Alattunk futott az 1-es fő út, az M1-es és távolabb az M0-ás gyűrűje.

Arról beszélgettünk, hogy mennyire beépíti az ember ezt a területet. Ipari park ipari park hátán, bevásárló központok közel és távol. Persze a autók zaja is felhallatszott hozzánk, bár szerencsére a természet már kezdte elnyomni. Folytattuk sétánkat az ösvényen egyre magasabbra. Elértünk egy nagyobb tisztást a hegy oldalában, ahol jópofa sziklás részek is voltak. Mivel a kilátás innen még kedvezőbb volt, úgy döntöttünk, hogy itt fogyasztjuk el a reggelinket. Addig is nézelődhettünk. Fent a tetőn igaz kissé szelesebb volt az idő, ezt a gyerekek egy kis “vitorlázással” le is tesztelték. Közben szépen melegedett a levegő, úgy hogy nekivetkőztünk, és mindjárt kényelmesebben éreztük magunkat. Aztán egy kellemesen zöldellő fiatal erdős részen nekivágtunk a hegygerinceknek. Lassú hullámvasutazással haladtunk nyeregről nyeregre.

Aztán az egyik csúcson, amit jobbra kanyarodva került meg az ösvény, egy kidőlt kiszáradt fát láttunk meg. De annyira jól nézett ki, hogy gondoltuk megnézzük magunknak. Nem tudom miért, de nekem a Gyűrűk Ura könyvéből a Széltető jutott eszembe róla. 

Szép fa lehetett valamikor, még kiszáradva és kidőlve is impozáns látványt nyújtott. A gyerkőcök persze egyből a fára mászást is gyakorolták. Itt is készítettem pár képet, mert a téma adta magát.

Visszatértünk az ösvényre, ami a Csík-hegy oldalában kanyarodott komótosan balra, hogy aztán a Ló-hegy oldalát is megjárja.

Szép ligetes, ill. fiatal erdős út volt, időnkénti kilátással Budaörsre és a Törökugratóra. Itt bukkantunk ki egy földútra Felsőszállásnál. Tőlünk balra rögtön a kereszteződésnél valamilyen gödör volt. Talán valamikor követ bányásztak itt. A földúton folytattuk a sárga jelzés követését, majd egy derékszögű balkanyarral letértünk róla, és ismét az erdőbe vetettük magunkat. Itt tartottunk egy kis pihenőt és elfogyasztottunk egy kis eleséget is a farönkökön ülve. Gondolom valamilyen régebbi vihar tehette, de televolt az ösvény kidőlt fákkal. Nem tűnt emberkéz munkájának. Vagy ha igen, igényesen hanyag volt. Egy idő múlva az ösvény lejteni kezdett, ahogy közeledtünk a Kies-völgy felé. A végén kereszteztünk is egy erdőgazdasági utat, majd az utunk fenyők között emelkedni kezdett. Az ösvényünk kiszélesedett és felvette a fenyvesekben vezető utak annyira jellegzetes látványát. Tűlevelek fedték be utunkat. Egyre másra jelentek meg jobbra-balra nagyobb sziklák jelzéséül annak, hogy lassan el fogjuk érni a Sorrentót. Itt egy vadregényes rész van a Budai-hegyekben. 

A bámészkodás miatt természetesen itt is megálltunk és felfedeztük a sziklákat. A nagy sziklamászás után tovább indultunk a sárga jelzésen Makkosmária felé. Szép vegyes lombos erdőben kanyargott az ösvény. A Szent-Mihály sziklánál áttértünk a piros jelzésre, és egy nagyon hangulatos ösvényen folytattuk az utunkat.

Útközben kerékpárosokkal is találkoztunk. Majd egy felnövekvő erdőben - ami kicsit egyhangúvá vált - gyorsított ütemben értük el a Makkosmária kegytemplomot. 

Itt a gyerekek nagy örömére egy pihenőasztalnál leültünk, ettünk és ittunk. Aztán nekivágtunk az utolsó szakasznak, ami nem állt másból, mint hogy legyalogoltunk a Budakeszi BKV végállomásig. Ott buszra szálltunk és visszamentünk Budaörsre az autóhoz. Majd hazafelé vettük az irányt, de a fiam a Farkashegyi repülőtérnél megálljt “parancsolt”. Tehát leparkoltunk és kimentünk a kifutó mellé. Nem bántuk meg. Fel-le szálltak a vitorlázók, és valóban testközelből (pár méterről) figyeltük a földi irányító személyzet munkáját. 

Annyira lekötött a dolog, hogy több mint két óra múlva indultunk csak haza. Nagyon kellemes kis túra volt.