Friss!

Hát a blog mint látható erősen lemaradt a folyó időtől. DE! Próbálom lassan utolérni magam. Gondolkodtam hogy a szerkesztéseket milyen ütemben csináljam, és arra jutottam hogy lehet hogy kiteszem azokat a túrákat ill. kirándulásokat amikről szeretnék írni. Aztán folyamatasosan készre próbálom állítani. Meglátjuk milyen sikerrel.
Ami változás lesz, hogy eddig a bejegyzések dátuma megegyezett a történés idejével, de ezt meg kell szüntetnem. Így a blog bejegyzés címe fogja tartalmazni az időpontot amikor a túrát végigjártam.

2012. október 28., vasárnap

2012.04.28. - GERECSE I. - Nyerges 20 teljesítménytúra


Szakasz hossza: 19,8 km
Útvonal:


Ez a nap is elérkezett. Bármilyen furcsa, eddig még nem vettem részt teljesítménytúrán. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy kissé tartottam attól, hogy itt valóban a táv és az idő fontos nem a természet, illetve nem egy csendes magányos dolog. Aztán persze a kipróbálás mellett szólt a kollégám lelkesedése, aki évek óta járja a Gerecse 50-et. Így idén már elgondolkodtam a dolgon, illetve fiam is szeretett volna egy ilyen túrán kipróbálni magát. Már csak az kellett eldönteni, hogy melyik TT-re menjünk. Kettő jöhetett számításba indulásnak. Az egyik a Gerecse 20 volt a másik a Nyerges 20. 40 ill. 50 km-re nem akartam menni kezdésnek. Nem szerettem volna ha loholás lesz a természetjárásból. Aztán az is közrejátszott, hogy a Gerecse 50/20 már jól kinőtte magát, és hát a tömeg nem igazán vonzott. Így végül is a Nyerges 20 mellett maradtunk. Szombat reggel tehát 7 óra után indultunk otthonról Nyergesújfalura, a sportpályához. 8 óra előtt regisztráltunk a sátornál, megkaptuk az itínert és nekivágtunk.


A regisztrációs sátor

Az időjárás talán túl kegyes is volt hozzánk, hiszen ezen a szép áprilisi napon 30 fok körüli hőmérsékletet jeleztek előre a modellek. Indulás után 10 perccel már meg is álltunk, mert egy fontos momentum - naptej és kullancsriasztó felvitele a bőrünkre - kimaradt az indulás előtt. Ezután már felkészültebben folytattuk az utunkat a településről kifelé haladó szekérúton. Valóban elsőre nem tűnt nagynak a tömeg. Előttünk is, mögöttünk is 50-100 méteres távolságokban 3-as 6-os csoportok rótták a kilométereket.


Nyergesújfaluról kivezető földút a Búzás-hegy mellett

A Búzás-hegy aljánál a Sándor patakon átívelő hídnál találkoztunk a kollégámmal. Mint megtudtam, idén ő is a 20-ast választotta. Mivel ő kényelmesebb tempóban és nézelődéssel teljesítette a távot, így kis beszélgetés után elmaradt mögöttünk. Kis idő múlva egy Z kanyar után erdőbe értünk, ami a egyre jobban tűző nap miatt kellemessé tette az utat. Az emelkedő néha erősödött, de jó tempóban lehetett előzni. Egyetlen problémát csak a szűk úton való előzés jelentett. Néha lassították a tempónkat az előttünk haladó 6-os 8-as csoportok. Kósa Ernő kopjafájánál egy kellemes kis erdei pihenő van kialakítva padokkal és asztalokkal.


A Kósa Ernő kopjafájánál lévő pihenő mellett

Mi is lepihentünk, és ittunk illetve megettük a reggeli szendvicsünket. Igaz kis fekete bogarak repkedése hamar indulásra késztetett bennünket. Az út szintben haladt egy darabig, aztán lejteni kezdett. Kellemes sétával értük el az erdő végét, ahol jobb kéz felől ismét egy nagyon szimpatikus erdei pihenő volt kialakítva sok asztallal és paddal. Természetesen itt nem álltunk meg, bár ha tudtuk volna a kopjafánál hogy itt van ez a hely, akkor inkább itt álltunk volna meg. Kitárulkozott előttünk a hegyek között megbújó szép kis Mogyorósbánya.


Pillantás Mogyorósbányára

A földút velünk együtt befutott a községbe. Elhaladtunk a Kakukk vendéglő mellett, ahova lassan a kéktúra kapcsán be is kell majd térnünk. Talán a főtéren voltunk, mikor a kék jelzésen balra betértünk a házak közül az erdőbe, és kapaszkodóba kezdtünk. Hamarosan mély löszfalak között haladt az út a Kő-hegy oldalában. 


Kapaszkodó a Kő-hegy oldalában a kék jelzésen

Itt egy kicsit gyorsabb tempóra kapcsoltunk és megelőztünk vagy 25-30 túratársat, így az ellenőrző pontot egyedül értük el. Megkaptuk a pecsétet, majd a csokit és letelepedtünk a fenyők árnyékában. Ekkor estek be azok akiket elhagytunk az utolsó 200-300 méteren és jó kis sor alakult ki. Azért nem tettük rosszul hogy kielőztünk.


A Kő-hegyi ellenőrzőpont

Kis pihenés után kigyalogoltunk a Kősziklához, és megnéztük a pazar panorámát. Jól látszódott a Duna vonala Esztergommal, a Kis-kő és a Nagy-Gete. Jól szemügyre lehetett venni a kéktúrás útvonalat, amit hamarosan teljesíteni fogunk. Ezt a kilátást mindenkinek látnia kell aki erre jár!


Kilátás a Kő-hegy kiugró szikláiról. A távolban a Duna és Esztergom

Még akár órákat lehetne itt pihenni és nézelődni, de indulnunk kellett. A K+ jelzésen ereszkedtünk lefelé a Látó-hegy oldalában újra a K jelzés felé. Ezt a sávot nem rég jelölték ki, ez látszódott a festésen is, illetve hogy az itíneren kívül semmilyen térkép még nem jelezte. Egy elágazásnál kis tanakodás volt, mert a jelzés jobbra – észak-nyugat - felfelé fordult, viszont Péliföldszentkereszt földrajzilag balra – dél-nyugatra – volt. Aztán elindultunk a jelzés után és valóban kb. 60-70 méterre a jó irányba fordult egy hajtűkanyarral. Aztán már a Mária-út is csatlakozott hozzánk. Egy egyenes lejtős szakasz következett, amin jól lehetett látni a kisebb-nagyobb csoportokat, ahogy róják a kilométereket.


Mint a hangyák...

Péliföldszentkereszt temploma felé

Kellemes sétával értük el Péliföldszentkeresztet. A templom mögött volt az ellenőrző pont. Jó sokan voltak körülötte, de ez annak is köszönhető volt, hogy a szorgos szervezők gyors ütemben gyártották a paprikás zsíros kenyeret lilahagymával. Itt mindenki jó kedvel falatozott és feltöltötte vízkészletét. Én is betermeltem 3 kenyeret, és egy 10 perces pihenő után nekivágtunk a második szakasznak.


Az ellenőrzőpont.

A meleg teljesen egy nyári kánikulai napra emlékeztetett, nem egy áprilisira. Elhaladtunk a templom mögött és balra felfelé indultunk egy kerítés mellett. Hamar elértünk a szent kutat, majd gyors tempóban libasorban a többiekkel egy kicsit benőtt ösvényen haladtunk felfelé az Öreg-kő alatti szőlők felé.


Szent-kút

Előttünk az Öreg-kő

Egy nagy nyílt tisztáson hullámvasutaztunk, de szépen növeltük is közben a magasságot. Ezeken a szakaszokon nagyon jól látszódott hogy jó sokan teljesítik a túrát. Az emelkedő bevezetett az erdőbe az Öreg-kő oldalában. Árnyas fák árnyékában emelkedtünk folyamatosan. Elértük az Öreg-kői ellenőrzőpontot. Ott pecsételtünk, majd az ott osztogatott nápolyit erőforrásaink tuningolására felhasználtuk. Pihentünk egy 5 percet, majd a hegy keleti oldalán haladva indultunk tovább. Itt jó pár terepfutó megelőzött minket. A legidősebb lehetett vagy 70 éves, úgy hogy azért elgondolkodtam hogy lehet még az állóképességemet javítani az évek során.


Árnyas fák között az Öreg-kő oldalában

Észak felől kerültük a hegyet, majd ereszkedésbe kezdtünk Bajót felé. Nagyon tetszett ahogy a templomtorony mutatta az irányt. Pont előttünk bukkant ki a bokrok közül, és ez nagyon hangulatossá tette az utat.


Érkezünk Bajótra

Beértünk a településre és folyamatos jobbra tartás mellett elértük a főutat. Azon gyalogoltunk addig, amíg az út bal oldalán meg nem láttuk a zöld jelzést hogy elindul felfelé a Magyar-hegyre. Jó kis kaptató kezdődött.


A Magyar-hegy oldalában. Háttérben Bajót

A házak közül kiérve a fiam erőteljesen meg is előzött. Fent olyan bokros, ligetes füves fennsík szerűség várt minket. A szél jól megerősödött, de a nap továbbra is erősen tűzött., A kezemen éreztem hogy szinte tűzött. Jó pár száz méterről már láttuk a következő - utolsó - ellenőrzőpontot.


Ellenőrző pont a Magyar-hegyen

Ott ittunk és ropit kaptunk, majd a pecsételés után pihenés nélkül vágtunk neki az utolsó - szinte végig ereszkedő - szakasznak. Hamar leértünk a Német-völgy pincesorához ahol a murvás út azonnal éreztette hatását a lábunkra. 


Nyergesújfalu - Német-völgyi pincesor

Érezhetően nehezebb volt haladni rajta. Bár nem tudom hogy a túra vége éreztette-e inkább magát, bár fáradtnak nem éreztük magunkat. A pincesort elhagyva kis idő múltán kereszteztük a Bajótot Nyergesújfaluval összekötő utat, majd a Bajót-patokot és beértünk a tavak közé. 


A tavaknál. Közel a cél

Itt a már induláskor látott hétvégi házak között kanyarogva értünk vissza a sportpályára. Megkaptuk az utolsó pecsétet, majd egyből az oklevelet és kitűzőt is. Úgy hogy már ilyen is van otthon, de biztos vagyok benne, hogy továbbiak fogják követni. Még a sátornál kaptunk pizzát amit befaltunk. A padoknál pihentek a már beérkezett túratársak is.


A megérdemelt pihenő

Negyedórás pihenő után szedelőzködtünk és hazaindultunk. Nagyon kellemes élménnyel lettünk gazdagabbak és köszönjük a szervezést! Jövőre ugyanitt!

2012. június 2., szombat

2012.03.16. - BÖRZSÖNY III. - Márianosztra - Kopasz-hegy


Táv: 11 km
Útvonal:


Az év első „komolyabb” túrájára március idusán került sor. Nagyon kellemes napos időt jeleztek előre, így ezt nem lehetett kihagyni. Kb. 1 héttel előtte már kiválasztottam a célpontot, és ismét a Börzsönyre esett a választásom. Mivel mát többen javasolták Márianosztrát mint kirándulási helyet, ezért ezen a részen kerestem magamnak valami nem túl hosszú útvonalat. Mivel a Kopasz-hegyet is útba akartam ejteni, ezért a Márianosztráról induló P+ majd Z+ és a településre visszaérkező Z jelzést választottam. Autóval Márianosztrára mentem, majd megnéztem a Pálos kolostor templomát és a fegyház bejáratát.


Bejárat a kolostorhoz és a fegyházhoz

Magyarok Nagyasszonya kegytemplom

A templom belülről

Ezek után nekiveselkedtem, és az új felfestett Mária út és P+ jelzés mentén elindultam. Első célom a régi rabtemető...lett volna, de a jelzés sajnos egy zárt kerítéshez vezetett, ami a börtön telephelyére nyílt. Persze zárva. De a jel a kapun. Érdekes volt. Pár percig tanakodtam, de mivel semmilyen megoldást nem találtam, gondoltam balra kerülve az egész fegyházat, majd rátalálok a jó útra. ezért egy lépcsősoron lementem a fegyháztól a kisvasút megállója felé. Valószínűleg pár perce vonat érkezhetett, mert egy elég népes középiskolás csapat jött nagy hangon velem szemben. Amint elhaladtam a megálló mellett, csak a P és Z jelzést láttam, ami lassan észak-nyugati irányba távolodott tőlem. Látszott hogy ez nem lesz jó irány, és ezt természetesen a térképem is mutatta. Egy éppen ott kertet szépítgető idősebb házaspártól kértem útmutatást a rabtemető felé. Mondtak egy utat, de felhívták a figyelmemet arra, hogy elég nagyot kell kerülnöm, mert egy út elvezet a major mellett amik szabadon lévő kutyák őriznek. Ezt érdemes kikerülni, majd a lőteret nyugatra megkerülve visszamenni a rabtemetőhöz. 


Távolban a Kopsz-hegy

A térképem szerint ez elég nagy kerülő lett volna, ezért a lőtérhez mentem egyenesen, és hát mint ne mondjak, kissé illegális átmásztam a kerítésen és átvágva a lőtéren. Mivel üres volt az egész ezért engedtem meg magamnak ezt a luxust. Persze arra fokozottan figyeltem, hogy ne okozzak semmiben kárt, elsősorban a kapuban és kerítésben se. Aztán felkapaszkodtam egy ösvényen a hegyoldalon, és egy íves jobb kanyarral kb. 10 perc alatt – egy patakmedren átkelve – a rabtemetőhöz értem. Jól látszódott a kereszteken, hogy az 50-es években hagyták abba az ide temetkezést. 


R.I.P.

Rabtemető

Most éppen pályázati pénzen felújítják és emlékhely lesz. Rövid nézelődés után folytattam az utamat a P+ jelzésen. Mivel a fák még nem lombosodtak, így a tavaszi napfény akadály nélkül jutott mindenhova az erdőbe. Ennek megvan az a szépsége, hogy nagyon jól látható minden apró részlet, ami már nyáron a zöld eltakar. Egy kis pihenőt tartottam egy tisztásnál és nekivetkőztem, mert a nap kezdett igen melegen sütni. Áthaladtam egy kőhídon és az erdei csendben meneteltem. 


Át a kőhídon

A Bezina-rét felé közeledve, a völgyben lévő patakmederben sok helyen csillogott még a jég, holott már kb. 15-18 fokos lehetett a levegő. Az út többször keresztezte a régi vasúti útpályát, amit talán egyszer felújítanak. Nagyon kellemes kisvasút lehetne erre is. Néhány helyen még a régi talpfák is észrevehetőek voltak. 


A volt kisvasút nyomvonala

Elértem a Z+ jelzést, itt jobbra fordultam a Bükkös-ároknál. Erre már egy nagyobb turistacsoporttal is találkoztam, akik gondolom Nagyírtáspuszta felé mentek. Az itt lévő patakon is elég vastag jég volt még. Látszik hogy ezekben az árkokban nagyon megül a hideg levegő. Közepes kapaszkodóval értem el a Z jelzést. Az ott lévő kis tisztáson leültem egy kidőlt száraz fára és megettem egy szendvicset, ill. rendbe szedtem a ruházatomat a meleg miatt. Így kényelmesebben folytattam az utamat a szekérúton A Z jelzésen. Egy jobbos kanyar után lejteni kezdett a kényelmes út, és egy tisztás ill. kereszteződéshez értem. Balra tőlem már magasodott a Kopasz-hegy oldala. Kerestem is Z∆ háromszöget ami felvezet a tetőre. Aztán balra megláttam egy ösvényt és azon nekivágtam. Erős emelkedő kezdődött, ami persze nem a jelzésen vezetett, de hát gondoltam kissé lerövidítem a távot. Persze egyre nehezebb volt a kis fákat és bokrokat kerülgetni. De egy kis idő múlva elértem a „hivatalos” ösvényt is. Ez nem volt olyan meredek mint amin jöttem. Még…Aztán a csúcs felé egyre jobban az lett, átváltozott kimerítő kapaszkodóvá. Viszont mikor felértem, kárpótolt mindenért a látvány. A jóformán kopasz hegytetőről teljes körpanoráma tekinthető meg. Így ha valaki a Z jelzésen halad el a lábánál megéri ide felkapaszkodni. A gerincen DNY-i irányban kisétáltam az ott található keresztig. 


Kilátás a Kopasz-hegyről egy párás napon

A csúcs tövében egy kisebb társaság pihent. Mérsékelt szél fújt fent és semmi nem volt ami megfogta volna. A kilátás azért nem volt tökéletes, mert a pára már betakarta az egyre távolabbi helyeket. Márianosztra szinte a lábamnál feküdt, kivehető volt a fegyház épülete is. Természetesen készítettem pár képet miközben próbáltam egyeztetni a térképen szereplő tájat a szemem előtt lévővel. Nagyrész sikerült is. Észak felé a Sós-hegy kopasz oldala volt látható, és mint hangyák sora vonult rajta egy népesebb turista csapat. Arra talán még én is fogok járni valamikor, hiszen könnyen el lehet jutni oda. Akár Nagyirtáspusztáról, akár  Kóspallagról jól megközelíthető egy rövidebb kirándulással. Kb. fél órát töltöttem a hegyen, majd szedelőzködtem és most már a Z háromszög jelzésen indultam lefelé. Elértem a Z jelzést és gyors tempóban haladtam a fák között a jól járható rúton. Elhaladtam egy tisztás mellett majd kissé magasabb löszfalak között. 


Galambos-rét

Hamarosan beértem Márianosztrára, és a kálvária felé vettem az irányt. Mikor a domb lábához értem, rádöbbentem hogy a tetejére már nincs kedvem felmászni, így hát csak megnéztem. 


Kálvária

Ezután átvágtam a településen az autóhoz, majd hazamentem. Ez a túra kellemes lehet csak Márianosztráról a Kopasz-hegyre és vissza a Z jelzésen. A kilátás nagyon kellemes, javaslom mindenkinek.


Szintábra

2012. április 11., szerda

2011.11.06. - ORSZÁGOS KÉKTÚRA (OKT) 171.-172. szakasz ( Kisinóczi th. - Nagybörzsöny ) - Börzsöny

Szakasz hossza: 17,9 km
Valóságban bejárt út hossza (bekötőutakkal): 20,1 km
Útvonal:

Szakasz magassági adatok: Min: 110 m, Max: 476 m, Átlag: 281 m
Emelkedés: 557 m
Lejtés: -770 m
Max. meredekség: 28% 
Max. lejtés: 25% 
Átlag emelkedés/lejtés: 6,8%/-6,3%

Hűvös és párás, de napsütéses időben vágtunk neki az OKT első börzsönyi szakaszának. A Kisinóczi turistaháztól Nagymarosig jelölt kéket terveztük végigtaposni. Reggel Nagymarosig utaztunk és a vasútállomás melletti parkolóban tettük le az autót. Onnan átvonatoztunk Kismarosra. Egy fél órás várakozás után már buszon is voltunk, ami felvitt minket a túránk kezdőpontjához, a Kisinóczi turistaházhoz. A buszon elég sokan voltak, látszott hogy a jó idő sokakat kimozdított a szabadba. Velünk együtt olyan tizenöten szálltak le. Másik három túrázóval a pecsétet kerestük, de mivel korán volt még ki kellett hozatnunk az étteremből. Miután elvégeztük a szükséges adminisztrációt, nekivágtunk az útnak. Figyelnünk kellett arra, hogy itt megváltozott a kék, és nem a főúton indult vissza Kóspallagra, hanem észak felé. Kb. 50 méter után balra befordultunk az erdőbe a régi sárga négyzet jelzésen. Ez most már a kék jelzés. Átkeltünk egy patakon, majd emelkedni kezdett az avarral teleszórt út.
A turistaház után az erdőben

Néhány perces kapaszkodó után a kóspallagi kálváriára értünk fel. Ott körülnéztünk, majd neki is vetkőztünk, mert szépen melegedett az idő.

A kóspallagi kálvária

Aztán egy murvás ösvényen lerobogtunk a községbe. Itt a főúton kanyarogtunk végig a településen, majd egy kis mezőn vágtunk át. Itt eléggé érdekes módon egy jó kis dzsindzsában vezetett a kék. Meg is küzdöttünk a marasztaló tövisekkel. Jó érzés volt tudni, hogy tőlünk kb. 50 méterre sima mezőn is átvághattunk volna erre. De hát a kéktúra arról szól, hogy ne hagyjuk el a jelzést. Ez azért kissé vicces volt. Mikor ezen túljutottunk, kereszteztük az aszfalt utat és egy jól karbantartott széles ösvényen emelkedni kezdtünk az erdőben. Majd fél órás séta után értünk ki a Békás-rétre. Egy kicsit még haladtunk rajta, majd letelepedtünk és ételt ill. italt vettünk magunkhoz. Közben körülnéztünk és próbáltuk magunk körül beazonosítani a hegyeket. Sajnos elég párás volt a levegő, így a várt kilátás sajnos nem volt olyan jó mint tiszta időben. Viszont nagyon nagy csönd vett körül minket, és ez a város zajához képest nagy nyugalommal töltött el. Ismét nekiveselkedtünk, és folytattuk az utunkat, ami folyamatos lejtésbe ment át, és gyakorlatilag a Malom-völgyi-patakig lefelé haladtunk.

Át a Malom-völgyi patakon

A patakon egy kis fahídon keltünk át, ahol kicsit távolabb látszódott a halastó is. Pár kiránduló bóklászott a fák között. Tisztességes kaptató kezdődött, majd ennek végén megérkeztünk a Törökmezői turistaházhoz. Itt az étteremben pecsételés előtt megebédeltünk és feltöltöttük vízkészletünket, majd indultunk tovább.

A Törökmezői turistaház

Kis idő múlva ismét lejteni kezdett az út, egészen a vizes-árokig. Innentől aztán erős kaptató indult. Kb. 700 méteren, 107 métert emelkedtünk. Nem volt egy leányálom felfelé, de szerencsére hamar elment ez a 15 perces szakasz. Kifújtuk magunkat, de pihenni nem akartam, mert úgy éreztem, hogy nehezebb lesz elindulni. Szintben haladtunk szép őszi színekbe öltözött erdőben. Tölgyek és gyertyánok szegélyezték utunkat. Pláne szép kis tölgyes volt a Köves-mező felé haladó műút mellett.

Úton a Köves-mező felé

Szerencsére a kék nem az úton, hanem tőle kb. 50 méterre haladt szellősen álló tölgyek között. Kiértünk a Köves-mezőre. Itt kisebb pihenőt tartottunk a parkoló mellett álló padoknál.

Pihenő Köves-mezőn. Háttérben a Fellegvár

Szép kilátás volt a Dunára és a visegrádi Fellegvárra. A pihenő után nekiveselkedtünk, és elindultunk meghódítani a Hegyes-tetőt. Az erdőben ahogy haladtunk felfelé olyan volt mintha tél lenne. Csak nem a hópelyhek, hanem a falevelek szállingóztak lefelé sűrű tömegben. Húsz perces séta után értünk a Világos-térre. Itt egy percre megálltunk erőt meríteni a következő fél kilométeres szakaszhoz. A Hegyes-tetőig tartó erős emelkedő megtette hatását. Lihegve álltunk a végén a Julianus barátról elnevezett kilátónál. De a lépcsőket még leküzdöttük, és erős szélben gyönyörködtünk a kilátásban.

Kilátás a Julianus barát toronyból

Sajnos itt is igaz volt, hogy a párásság erősen rontott a látványon. Előttünk a Duna-kanyar talán legszebb része feküdt Nagymarossal és a Fellegvárral. Innen már magasabbról láttunk rá mint a Köves-mezőn. Készítettünk pár fényképet, majd nekivágtunk a Nagymarosra tartó szakasznak. Elhaladtunk pár körülkerített kutatóárok mellett, majd egy éles balra letérés után ereszkedésbe kezdtünk a hegyoldalban oldalazó ösvényen. Itt páran jöttek szembe, kapaszkodtak felfelé valószínűleg a kilátóhoz. Elég jó tempóban haladtunk, néha már figyelni kellett arra hogy ne menjen át futásba a túra. Pláne hogy oda kellett figyelni arra hogy ne lépjünk göröngyökre vagy kövekre. A Templom-völgyben kiszélesedett az ösvény és már kényelmesebb tempóban haladtunk. Körülöttünk a fák ragyogó őszi színekben pompáztak.

Lefele a kéken a Templom-völgyben

Erre már több kiránduló is volt. Aztán lassan elértünk Nagymaros szélső házaihoz, és a Diófa utcán ereszkedtünk toronyiránt.

Nagymarosi utcán

Szó szerint, hiszen jól látszódott a templom jellegzetes épülete. Sima sétával elértük a templomot, aminek ismét megcsodáltam a gótikus ablakaiba beleépített újabb ablakokat. Majd pár perc után megérkeztünk a vasútállomáshoz. Pecsételtünk a jegypénztárban, utána autóba szálltunk és hazaindultunk. Már várom a következő börzsönyi szakaszt, mert ez a hegység nagy kedvencem.

Szintábra