2013.04.14. - ORSZÁGOS KÉKTÚRA ( OKT ) 118 - 119. szakasza ( Dorog - Mogyorósbánya ) - Gerecse

Szakasz hossza: 18,6 km
Valóságban bejárt út hossza (bekötőutakkal): 18,8 km
Útvonal:

Szakasz magassági adatok: Min: 117 m, Max: 447 m, Átlag: 227 m

Emelkedés: 691 m

Lejtés: -659 m

Max. meredekség: 29,3% 

Max. lejtés: 42,4% 

Átlag emelkedés/lejtés: 7,2%/-9,0%

Egy szép, bár kissé felhős napon indultunk neki a Gerecsének hogy teljesítsük a mások által nagyon szépnek tartott OKT-s szakaszt Dorog és Mogyorósbánya között. Kocsival Mogyorósbányára indultunk, és egy kis elkeveredés után meg is érkeztünk oda. Az tévelygést az okozta, hogy a kocsiban lévő GPS azt jelezte hogy van egy rövidebb út. De kiderült, hogy az egy földút aminek egyszer csak vége szakadt. Így keveregtünk egy kicsit, de buszt elértük Mogyorósbányán így azzal mentünk át Dorogra. Leszállás után elsétáltunk a vasútállomásra és pecsételtünk.

Úton a dorogi vasútállomás felé

Majd felkészítettük magunkat és a cuccunkat az útra és nekiindultunk. A kék az állomás után egy aluljáróban halad, pedig gondolom a turistautak között ez elég meglepő. Két kilométert gyalogoltunk, mire elhagytuk Dorog utolsó házait és ipartelepét, majd beértünk az erdőbe és megkezdtük a Getére vezető emelkedőt. Az aszfalt után felüdülés volt az igazi természetben járni. Épp megkezdték rügyezésüket a fák és madár daltól volt hangos a környék.

Kényelmes földúton a Gete hegyoldalban

A talajt körös körül fehér és lilás virágok borították, és nyílt a sárga kökörcsin is. Legalábbis én annak ismertem fel. Folyamatos kaptatás volt a Kis-Gete felé, hol ligetes és fás részekkel, hol elég nagy irtásfoltokkal. Az emelkedő ösvényt mintha kövekkel szórták volna fel, így érdemes a lábunk elé nézni! De az út jól volt járható.

Köves, de kényelmes ösvény

Emelkedve folytattuk utunkat ami a Gete-hegyre vezet fel. Délre nézve már szép panorámában is gyönyörködhetünk.

Kényelmes ösvényen A Gete felé

Mi is ezt tettük, majd talpaltunk tovább és hamarosan elértük a Gete-hegy 403 méteres csúcsán álló keresztet. 

A Gete-hegyen (403 m)

Itt meg is pihentünk kissé és beszélgettünk, miközben a kilátásban gyönyörködtünk. Jól tettük, hogy hoztunk távcsövet, mert a majdnem teljesen tiszta időben elég messze el lehetett látni. 

Kilátás D-DNY-ra

Kb. 10 perces pihenő és nézelődés után indultunk a Nagy-Gete felé. Az út egyből emelkedni kezdett, de nagyon szép és hangulatos ösvényen kényelmesen kanyarogtunk felfelé. 

Tovább a hangulatos ösvényen a Nagy-Getére

Úgy 15 perc múlva értünk fel a Nagy-Gete 455 méteres csúcsára. A keresztnél egy kisebb csoport pihent, így inkább kimentünk a tisztás pompás kilátást nyújtó szélére. Leültünk, és ismét eltöltöttünk egy negyed órát a panoráma élvezetével.

Pihenő a Nagy-Getén (456 m)

Innen nagyon jól lehetett látni a túránk következő, sőt teljes útvonalát: Öreg-kő, Tokod, Hegyes-kő, Tokodi pincék oldala, Kőszikla. Mogyorósbánya az utóbbi mögött bújt meg, így azt nem láttuk. De mögötte impozánsan már fehérlettek a bajóti Öreg-kő sziklái. 

Kilátás a Nagy-Getéről az OKT további útvonalára.
Balra a horizonton a Gerecse főtömbje látható.

Középen a Hegyes-kő, jobbra a Tokodi pincék, mögöttük a Kő-hegy erdős teteje.
Távolabb már a Bajóti Öreg-kő sziklás oldala látszik.

Kissé balra a távolban tökéletesen látható volt a Gerecse az adótoronnyal. A pihenő után visszamentünk a kereszthez, majd nekivágtunk ismét a túrának és pár perc múlva meg is érkeztünk a  Nagy-Gete északi nyúlványáról induló nyugat felé erősen lejtő ösvényhez.

Alattunk Tokod

Úton a Gete nyugati oldalához

Itt igazán figyelni kellett és nem ártott  kapaszkodni a vékony fákba ereszkedés közben, mert a meredeksége mellett még köves is volt az ösvény. Jó kis lejtő volt, el tudtam képzelni ezt kapaszkodás közben is. Bár az ereszkedés sem volt egy könnyű dolog.

Meredek ereszkedés a Getéről

Viszonylag hamar leértünk a hegy aljában lévő tisztásra, majd emelkedtünk egy kicsit az Öreg-kő oldalában. 

Tisztás a Gete lábánál. Elöttünk az Öreg-kő (308 m)

Ezután hosszú ereszkedő kezdődött Tokod felé. Az egész ösvényről jól lehetett látni a Hegyes-követ aminek oldalában fog kapaszkodni a kék további része. A jelzések már köveken is voltak, mert a csenevész fákra nem igazán akarták felfesteni.

Ereszkedés Tokod felé

Az ösvény egyre kövesebb és vízmosásokkal szabdalt lett. Volt olyan rész ahol már-már a marsjárót is tesztelni lehetne, így oda kellett figyelni hogy hová lépünk. Tovább mélyültek a vízmosások is.

Köves ösvényen

Jó kis ereszkedés után értük el a Tokodra tartó földutat, amelyen hamarosan elértük a szélső házakat is. Az utcáról visszafordulva elég baljóslatúan emelkedett a látóhatáron a Nagy-Gete nyugati oldala. Most nem igazán lett volna kedvem megmászni, de szerencsére már túl voltunk rajta. El tudtam képzelni a fáradt túrázót, mikor az ellenkező irányból megérkezik ehhez a látványhoz.

Visszatekintve a Nagy-Getére Tokodról

A házak között baktatva értük el a központot. Itt a kék balra tért, de mi jobbra kanyarodtunk az Aladár kocsma felé, hogy pecsételjünk. Bent kértünk egy kis innivalót, kifújtuk magunkat, majd a pecsételés után pár perccel aztán nekivágtunk a további résznek. Visszatértünk a központhoz és előttünk magasodott a Hegyes-kő.

A következő cél:  Hegyes-kő (311 m)

Emelkedő utcában hagytuk el Tokodot. Az utolsó házak után balra emelkedve tért az ösvény, majd némi kapaszkodó után dél felől kezdtük kerülni a Hegyes-követ. Természetesen egy ösvényen kapaszkodva felmásztunk rá és körbepillantottunk.

Letérés a kékről a csúcs felé

A Hegyes-kő csúcsán

Fiamat a Gyűrűk Ura könyv Széltetőjére emlékeztette a látvány, talán azért is, mert fent a szél igazán hangosan és erőteljesen fütyült el mellettünk. Innen nézve a lábunk alatt hevertek a tokodi házak, kissé jobbra tekintve még mindig elég közel volt a Nagy-Gete impozáns tömbje.

A lábunknál, mint egy makett: Tokod

Visszapillantva a Nagy-Getéről ereszkedő útra

Nagy-Gete (456 m)

Balra fordulva előttünk volt utunk további része is. Kissé távolabb jobbra, Esztergom a Dunával és a Bazilikával is tökéletesen kivehető volt. Nemhiába mondják hogy a kék talán legszebb szakasza ez. Gyönyörű a kilátás, változatos a táj és a terep is.

Már a közelben a Tokodi pincék

Hamarosan folytattuk a kéket a Kis-kő felé enyhe lejtővel és jól kijárt ösvényen ligetes nyergen. Balra mellettünk egy régi kőbánya húzódott.

Ereszkedés a Kis-kő oldalában

Felhagyott kőbánya a Kis-kő mellett

A szél itt igencsak feltámadt. Folytattuk a tempós ereszkedést. Nemsokára kiértünk az aszfalt útra, majd áthaladtunk az Únyi-patak fölötti hídon, és kereszteztük a Nagysáp - Tát közt futó műutat. Ezzel el is érkeztünk a Tokodi pincékhez.

Tokodi pincék

Ez a rész elég kihalt volt most, de el tudom képzelni a szüret környékén. Egy kis kútnál megpihentünk majd balra tértünk. A pincéket elhagyva megkezdtük a szakasz utolsó emelkedőjét, ami Kőszikla felé vezetett. Erős kapaszkodóvá vált az ösvény az erdős ligetes hegyoldalban.

Kapaszkodó a Kőszikla felé

Itt találkoztunk két tájfutóval is aki már lefelé ereszkedtek a hegyről. Igaz ez az ereszkedés rohanást jelentett. Mi folytattuk a kapaszkodást a jól kijárt ösvényen, aztán fel is értünk egy tisztásra. Itt a jelek balra vezetnek tovább, de mi jobbra kimentünk a pár méterre lévő sziklákhoz, majd természetesen letelepedtünk a peremükre és mai nap már sokadszor gyönyörködtünk a kilátásban. Kelet felé tekintve beláttuk gyakorlatilag az egész mai utunkat, kivéve a Dorogról Getére tartó részt. 

Kilátás a Kőszikláról kelet felé. Középen a Hegyes-kő,
mögötte a Nagy-Gete

A távolban Esztergom a Dunával és a Bazilikával.
Előtérbe Tát

A szél elég kellemetlenül fújt, így nem maradtunk sokáig, hanem neki is vágtunk a  Mogyorósbányára vezető utolsó szakasznak. Az erdőben a kék már széles földúton futott, amin kb. 20 perces sétával le is értünk végcélunkhoz, Mogyorósbányára. A főtértől elgyalogoltunk a Kakukk sörözőig, majd pecsételtünk.

OKT pecsételőhely: Kakukk söröző

Összepakoltuk a cuccunkat majd visszaballagtunk a buszfordulóhoz közel hagyott autónkhoz és hazamentünk. Nagyon szép túrán voltunk túl, és kellemesen el is fáradtunk.

Szintábra

2011.08.12. - ORSZÁGOS KÉKTÚRA (OKT) 111.-112. szakasz ( Koldusszállás - Szárliget ) - Gerecse

Szakasz hossza: 19,1 km
Valóságban bejárt út hossza (bekötőutakkal): 21,7 km
Útvonal:

Szakasz magassági adatok: Min: 185 m, Max: 437 m, Átlag: 276 m

Emelkedés: 503 m

Lejtés: -484 m

Max. meredekség: 24,4% 

Max. lejtés: 16,7% 

Átlag emelkedés/lejtés: 4,8%/-4,4%

Nyári szabadságom alatt, egy pénteki napon vágtunk neki a 11. szakasznak a Gerecsében. A választás a Koldusszállás – Szárliget szakaszra esett. Szárligetig kocsival mentünk, onnan mentünk tovább vonattal Tatabányára. Már itt volt a vonatnak vagy 10 perc késése, pedig a Tatabányáról induló busz eléggé ki volt centizve, így hát ez kis izgalom is volt egyből reggel. A vonat nagyon kényelmes és halk volt. Sokan sem voltunk. Mikor leszálltunk Tatabányán, egyből sietősre fogtuk a dolgot, mert igazából azt sem tudtam, hogy honnan indul a busz Tarján felé. De szerencsére a vasútállomás mellől. Az információnál meg is mondták hányas kocsiállásról. Szerencsésen elértük, annyira hogy még 5 percet is várnunk kellett. A fagyüjtőtelepnél szálltunk le, majd az úton átkelve egy aszfaltozott bekötőúton indultunk el a Koldusszállási indulópontunkhoz. Átmentünk a zajos M1-es autópálya alatt, és enyhe emelkedővel vágtunk neki az útnak.

Valójában nem mentünk el a vadászlakig, hanem csak addig amíg a kék lekanyarodik az aszfaltútról Tornyópuszta felé. Ott is van egy pecsételőhely, igaz elég elhanyagolt állapotban. Maga a pecsét a szokásos fémdobozban van egy fán. 

A pecsételőhely

A mellette lévő padoknál elvégeztük az adminisztrálást, majd nekivágtunk a kéknek kelet felé. A tőlünk jobbra lévő tisztáson egy traktor éppen valami erdőgazdasági munkát végzett. Hogy mit, azt nem tudtuk kivenni. Egy kis emelkedő és lejtő után átkeltünk egy csordogáló patak felett és már a hűs erdőben voltunk. Amit egyből tapasztaltunk, és a túra során sem változott a helyzet, hogy rengeteg pókháló volt az ösvényeken keresztül mindenhol. Mintha a pókok szaporodásának csúcspontját értük volna el. 20-30 méterenként vagy az arcunkba vagy a mellkasunkra kaptuk az egészet.

Akik folyamatosan ott voltak....

Próbáltunk a túrabottal szabad utat vágni magunknak,  több-kevesebb sikerrel. Emiatt nem is haladtunk valami irtózatos tempóban. Ahogy közeledtünk a Bodza-völgy felé, úgy lett egyre hangosabb körülöttünk az autók zaja. Hát nem éppen kirándulásra csalogató a hely. A Bodza-völgynél egy bal kanyarral kezdtünk távolodni az autópályától, így ez a zavaró dolog is lassan elhalt mögöttünk. 

A Bodza-völgy

Ismét erdőben haladtunk pókhálókkal hadakoztunk, aztán kiértünk a Tarjánra vezető útra. Itt egy darabig a padkán haladtunk, ami nem volt kellemes a gyorsan elhúzó autók mellett. Aztán jobbra letértünk az útról, és ismét egy bokros, bozótos, fás ösvényen haladtunk. Valakik nem sokkal előttünk lekaszálták az utat. Aztán ismét egy aszfaltútra bukkantunk ki, ahol kis pihenőt tartottunk, majd nekiálltunk az aszfalton caplatásnak. Itt a kék egészen Tornyópusztáig, sőt még azon is túl aszfalton vezet.

A Tornyópusztán átvezető út

A faluban(?) aztán egy bal kézre eső keresztnél balra fordultunk és követtük az utat. A nyúltelep mellett kutyadömping volt, szerencsére csak a kerítésen belül. Acsarkodtak és vadul ugattak minket. Reméltük sehol sem tudnak kijönni, mert elég egyenlőtlen volt a felállás. Mi a fiammal ketten, a kutyák meg voltak vagy tízen. Ezután kezdett az út emelkedni a Baglyas-hegy lábánál. Elmentünk két régi kőfejtő mellett majd enyhe lejtés után balra letértünk a földútról. Itt csatlakozott hozzánk balról a piros jelzés is. Egy kis tisztáson vezetett át az ösvény, amin régről ott marad szalmabálák rothadoztak. Ezután kezdett emelkedni az út a Somlyó oldalában.

Kapaszkodó ösvény a Somlyó felé

Mi a kék háromszög jelzésnél jobbra letértünk az útról, és felkapaszkodtunk a Somlyó füves ligetes tetejére. Ezt a kis kitérőt mindenkinek ajánlom.

A fás, ligetes Somlyó-tető

Fent a tetőn pihentünk, ettünk és nézelődtünk és fotózgattunk. Készítettünk egy közös képet is.

A túracsapat

Pihenő a Somlyón

Fiam megette a „csúcs” csokit is. Itt néhány lódarázs is lézengett, ezek röptét - mint a légiirányítók – folyamatosan követtük, hogy ha szükséges védekezzünk. A kilátás is megéri azt a pár száz métert. Kellemes lehet itt hosszabban is elidőzni. Tűzrakás nyomait is látni, bár nem tudom mennyire lehet itt tüzet rakni.

Tehát a pihenő után visszatértünk a kékre és hamar a somlyóvári kulcsosházhoz értünk. Itt megállás nélkül a focipálya irányában lévő kilátóhelyhez mentünk, amiről szép látvány tárult a Gerecse tömbjére és az alant elterülő Tarjánra is.

A térképen jelzett "szép kilátás". Valóban szép.

Visszaballagtunk a házhoz hogy a pecsételést megejtsük. Ez itt izgalmasra sikeredett, mert 2 darázsfészek is 2 méteres körzetben volt, és 6-7 darázs repkedett vígan a nyalókás – mert itt ez volt – doboz közelében. Hamar kicsempésztem két matricát, és a közelben lévő asztalnál megtettük a ragasztást is. Aztán nem is vártunk tovább – a darazsakat sem akartuk bosszantani – és hamar a lefelé tartó útra tértünk. Elég nagy tempóban ereszkedtünk a Somlyó oldalában, az erdőben. Az út jól járható volt és a fák lombjai is adtak védelmet a meleg ellen. Nagy nehezen átkeltünk egy létrán – a GPS ez előtt jelezte hogy átléptük a Fejér/Komárom-Esztergom megyehatárt – majd tempósan megérkeztünk egy útkereszteződéshez, ahol egy vadetetőn „villogott” a kék jelzés. Ott balra tértünk, de nagyon benőtt szakaszon haladt az ösvény. 

Dzsindzsa

Ezen a szakaszon látszódott legjobban, hogy túl sokan nem voltak erre mostanság. A kék jelzéseken észrevehető volt, hogy a felfestés után nem sokkal esőt kaphattak, mert elég sok jel megfolyt a fákon. Ahogy haladtunk a dzsindzsa nem igazán akart csökkeni. A pókok és pókhálók ismét örömteli perceket okoztak nekünk, úgy hogy kaszáló mozdulatokkal haladtunk az ösvényen. De mint mindennek, ennek is vége szakadt, és kiértünk egy megművelt területre. Itt pihentünk egy keveset, majd ismét nekivágtunk az útnak. A távolban már felderengtek Nagyegyháza épületei is. Legalábbis mi annak gondoltuk őket. Kis kanyargás és néhány nagyobb tócsa kikerülés után elértük a Kettes-tavat.

A Kettes-tó partján

Itt csináltunk néhány képet, majd haladtunk tovább. Utunkat egy murvás úton folytattuk és elhaladtunk egy tanya mellett. Hangos kutyaugatás kísérte lépteinket, de szerencsére a kutyák nem tudtak kijönni az útra a kerítés miatt. A fórumokon írt élménybeszámolók szerint nekünk szerencsére már volt kerítés, nem kövekkel kellett elhajtanunk az ebeket. Nádas, mocsaras szakaszon haladtunk majd kis idő múlva elértünk egy gazdasági részt. Itt birkákat is láttunk, sőt ezek „nyomait” is az úton. Áthaladtunk az M1-es autópálya hídja alatt, és a Szárligetre vezető aszfalt út bal oldalára tértünk. Hát nem volt egy felemelő élmény amíg azon gyalogoltunk. Kb. a Körösi Csoma Sándor forrással szemben egy kis ösvény letért balra, így hát azon folytattuk a menetelést a Hajagos oldalában.

Úton a Hajagoson

Ismét erdőben emelkedett az út, és ismét találkoztunk a már jól ismert pók lakótelepekkel. Amint utunk lejteni kezdett, már hallottuk is Szárliget hangjait. Jobban mondva a vasútállomás hangosbemondóját. Érdekes volt, mert már olyan hangos volt mintha mellette lettünk volna, de körülöttünk még az erdő volt az úr. Aztán hirtelen léptünk ki a fák közül, és gyors trappolással már a vasútállomásnál is voltunk. Mivel reggel az indulásnál pecsételtünk itt, így már csak beszálltunk az autóba és hazahajtottunk.

Szintábra