Friss!

Hát a blog mint látható erősen lemaradt a folyó időtől. DE! Próbálom lassan utolérni magam. Gondolkodtam hogy a szerkesztéseket milyen ütemben csináljam, és arra jutottam hogy lehet hogy kiteszem azokat a túrákat ill. kirándulásokat amikről szeretnék írni. Aztán folyamatasosan készre próbálom állítani. Meglátjuk milyen sikerrel.
Ami változás lesz, hogy eddig a bejegyzések dátuma megegyezett a történés idejével, de ezt meg kell szüntetnem. Így a blog bejegyzés címe fogja tartalmazni az időpontot amikor a túrát végigjártam.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Pilis. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Pilis. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. november 4., hétfő

2012.05.19. - ORSZÁGOS KÉKTÚRA ( OKT ) 16. szakasz ( Dobogókő - Visegrád ) - Pilis

Szakasz hossza: 23,9 km
Valóságban bejárt út hossza (bekötőutakkal): 26 km
Útvonal:



Szakasz magassági adatok: Min: 103 m, Max: 693 m, Átlag: 426 m
Emelkedés: 662 m
Lejtés: -1252 m
Max. meredekség: 28% 
Max. lejtés: 37% 
Átlag emelkedés/lejtés: 5,8%/-7,1%


Kellemes napsütéses időben vágtunk neki az OKT következő szakaszának. A logisztikát megoldottuk úgy, hogy az autót Esztergomban hagytuk, onnan mentünk Dobogókőre busszal. Az Eötvös Lóránd menedékháznál éppen valamilyen főzőverseny volt, írigyeltem azokat akik körbevették a bográcsokat és elmerülten kóstolgatták a jobbnál-jobb étkeket.

Eötvös Lóránd menedékház

Mi nem ezért jöttünk, úgy hogy a gyors pecsételés után kimentünk a Dobogó-kőhöz és nem tudom hányadszorra megnéztük a kilátást a Duna kanyarra. Mint mindig most is elvarázsolt, hogy kicsiny Hazánkban milyen szép helyek vannak, amikre büszkék lehetünk.

Kilátás Dobogókőről

Aztán nekivágtunk a kb. 25 km-es útnak. Elsétáltunk a sípálya mellet, ahol télen nagyon jó forralt bort ittam. Most természetesen nem volt akkora forgalom, meg hát így zöldben más arcát is mutatja a természet. Átmentünk a műúton és tölgyszálerdőben folytattuk az utunkat kelet felé. Az Öreg-vágás környékén a kék terelésére felhívó táblát láttunk és természetesen ezt tudtuk is, így nekivágtunk az elkerülő útnak a piros háromszög jelzésen.

A terelésről informáló tábla

Enyhén lefelé ereszkedtünk a Király völgyben szép szálerdőben futó kényelmes szekérúton.

Úton a Király-völgy felé

Így értük el a Bükkös-patak völgyét. A piros és kék kereszt jelzés itt vezetett minket vissza az eredeti kék jelzésre. Amint itt jobbra majd balra kanyarodtunk el is értük a Sikárosi-rétet. Szépen kitárulkozott a zöld mező előttünk. Kényelmes úton haladtunk át a füves réten.

Át a sikárosi-réten

A réten átvágva egy meglehetősen megtépázott fenyves mellett haladtunk el, majd egy patak partján elértük a Szilágyi Bernát-forrást. Ítt a nyírfák árnyékában megpihentünk a padoknál és asztaloknál. Ettünk, ittunk, majd én legyalogoltam a patak partjára, ami elég elhanyagolt állapotot mutatott. Vagy legalábbis bennem ezt az érzetet keltette. 


Pihenő a Szilágyi Bernát-forrásnál

A pihenő után utunk egy tölgyesben folytatódott, majd eljutottunk a sikárosi őrháznál lévő pecséthez, ami egy fa oldalán volt rögzítve. Itt elvégeztük szokásos pecsételést, amit ismét nagy örömmel végeztem. Van valami jó érzés abban ahogy beütjük a tintás nyomot a füzetbe. Azonnal indultunk tovább és egy hídon átkeltünk a Bükkös-patak - mint később kiderült nem egyetlen - hídján.
 
Híd a Bükkös-patak felett

A híd után balra egyből a Lenkó-emlékmű fogadott minket. Megnéztük a márványtáblát, majd körülnézve levontuk a következtetést hogy itt ritkán állnak meg pihenni a túrázok, mert elég elhanyagolt állapotban voltak a padok és az asztal. Pedig barátságos hely lehetne ha ki lenne csinosítva. Őszintén mondom megérdemelné a hely, de sajnos ennek a barátságos érzésnek valamiért még a nyomát sem éreztem. Talán a nedves levegő és a félhomály okozta ezt az érzést bennem.

Lenkó-emlékmű

Továbbhaladva a fák között, az ösvény a patak mellett kanyargott, néha át is haladtunk egy-egy hídon. Elhaladtunk a Kárpát-forrás foglalata mellett. Érdekes módon rengeteg vágott virág volt a forráshoz téve, de nem néztük meg ennek okát, hanem haladtunk tovább. Egy ifjúsági tábor mellett is elhaladtunk, ami elég elhagyatottnak tűnt. Ilyet máshol is láttunk már - pl. Szárliget előtt - de soha nem láttunk sehol táborozókra utaló nyomokat. Most sem volt másképp. Átkeltünk balra egy műúton, majd az Öreg-nyílás-völgyben kapaszkodtunk észak felé. Elértünk egy üdülőtelepet Pilisszentlászló mellett, majd itt betértünk a Kis Rigó vendéglőbe, ahol elfogyasztottuk jól megérdemelt finom ebédünket. A vendéglő nagyon szép és nyugodt helyen van. Mindenkinek ajánlom hogy a fedett teraszon lévő rusztikus fa asztaloknál töltsön el egy ebédet vagy vacsorát.

Kis Rigó vendéglő

Az ebéd után szedelőzködtünk, és a vendéglőt megkerülve leereszkedtünk Pilisszentlászló központja felé. A Gesztenyés sörözőben elkértük a pecsétet és elvégeztük a pecsételést, majd indultunk is tovább a kéken. Még éreztük az ebéd visszahúzó erejét, ezért hamar túl akartunk lenni az előttünk álló emelkedőn, így hát nekivágtunk.

Szent László szobra a templom előtt
Itt volt egy kis kavarodás, mert a házak között eldugott ösvényt pont nem láttuk mindenféle gazdasági járműtől, így simán elgyalogoltunk mellette egy privát faház udvarára. Szerencsére itt már feltűnt hogy ez nem a kék, így visszagyalogoltunk 30 métert és egy ütött kopott gép mellett észrevettük az ösvényt ami egy kőkerítés mellett vitt be az erdőbe. A baj az volt, hogy az ösvény előtt balra is állt egy pótkocsi, ami a lenti képen nincs, viszont ettől alig lehetett észrevenni a bejárót.Gondolom itt máskor is állnak gépek, tehát itt érdemes figyelni.

Az eldugott ösvény

Emelkedni kezdett az ösvény. Egy szép tölgyesben jártunk a Rózsa-hegy oldalában, majd a Szent László-hegy felé fordult az ösvény és kiértünk egy gazdasági műútra.

Szép tölgyesben a Rózsa-hegy oldalában

Szerencsére nem kellett a műúton végig talpalnunk, mert egy idő múlva  kék levágott balra az erdőbe. Itt szép árnyas fák között haladtunk egészen a Pap-réti erdészház kerítéséig. Itt megejtettük a pecsételést és pihentünk egy 10 percet. Jól esett már az árnyékban maradni, mert igencsak meleg lett még itt a fák között is. Itt találkoztunk pár kirándulóval, akik ennél a csomópontnál vagy négy irányba szétszéledtek.

Előttünk a Pap-réti erdészház
Mi is tovább indultunk jobbra. Kis idő múlva elhaladtunk a Palóczki-rét mellett ahol két család hangos bográcsozását csodálhattuk meg. Majd egy hirtelen balra forduló ösvényen kezdtük meg az Úrasztal-oldalban a haladást. Emelkedés, oldalazás volt végig a fák között. Nekem az egyik legszebb része volt a mai túrának. A kilátás több helyen is pazar volt.

Az Úrasztal-oldalon futó oldalazó ösvény

Sok nézelődés után értünk ki a Vízverés nyergéhez. Ami üdítő fényorgiával fogadott az oldalazás közbeni néhol félhomályos ösvény után.

Vízverés-nyerge

Folytattuk az utunkat és átkeltünk egy létrás kerítésen, majd ismét szálerdőben haladtunk a Barát-halomnál lévő Moli-pihenő felé. Innen nagyon szép kilátás volt a Dunakanyarra és a Szent Mihály-hegyre.

A Moli-pihenő



... és a kilátás

Pihentünk kb öt percet a padon majd az ereszkedő köves ösvényen nemsokára elértük a Borjúfőt. Itt a kilátás miatt ismét tartottunk egy rövid pihenőt, ahol észrevettem hogy a fényképezőgépem - a videók készítése miatt - erősen merült állapőotba került, tehát spórolnom kellett a használattal. Szép volt innen a Visegrádnál lévő völgy a településsel és a Duna túlpartján Nagymaros házai ahogy a hegyre kúsztak fel. Nagyon jó hely lenne ez, de nagyobb csoport el sem férni ezen a kiszögelésen.

Borjúfő

Innen hosszan ereszkedve majd ismét emelkedve jutottunk fel a Fekete-hegy rétjére ahonnan már csak rövid sétára volt a bob pálya, ami fiam azonnal ki is próbált. Ezután leereszkedtünk a Fellegvár parkolójához. Itt a fiam elkunyerálta tőlem a két túra botomat és ezzel vágott neki az erősen lejtő kálvárián áthaladó ösvénynek. Hát bot nélkül keményen megérezték a térdeim a nézelődésekkel tarkított erős ereszkedést.

Indul a kemény ereszkedés a Visegrádra

Visegrádra hamar beértünk. A lefelé tartó ösvény tele volt papucsos kirándulókkal, akik lehet hogy a Fellegvárhoz próbáltak meg eljutni, de félúton általában visszafordultak. A házak között egyenesen a komphoz mentünk és elvégeztük a nap utolsó pecsételését. Szerencsére sokat nem kellett várnunk a buszra ami visszavitt minket Esztergomba a kocsihoz. Kimondottan szép túra volt, nemhiába az egyik legtöbbet felkeresett hegységünkről van szó.

A komp
Szintábra

2011. november 15., kedd

2011.10.01. - PILIS IV. - Búbánatvölgy - Hideglelős-kereszt (túraleírás)

Táv: 8,3 km
Útvonal:


Ezen a kellemes, már-már nyárias októberi napon egy rövid túrát ütemeztem be. Választásom a Pilisben lévő Búbánatvölgyre esett. Nem akartam egy egész napos túrát szervezni, csak ki akartam ugrani a természetbe. Igaz feleségem mondta hogy nem menjek most az erdőkbe, mert figyelmeztetés van érvényben a lódarazsak miatt! Erről természetesen én is tudtam, de hát úgy gondoltam, hogy jó-jó, kirándulni attól még lehet. Később ennek még lesz jelentősége.
Szóval autóba szálltam és meg sem álltam Búbánatvölgyig. Ott egy kis utcába érve leparkoltam az autóval, és elindultam a Po jelzésen a halastavak irányába. Nagyon jó idő volt, így hát örültem hogy eljöttem. Az út, a hétvégi házak mellett vezetett egészen egy nagyon szép platánokkal övezett utcánál lévő tóig. 
A platánsor
Ezt a helyiek – és a térkép is – Kerek-tónak nevezi. Éppen horgászverseny zajlott, úgy hogy 10-15 méterenként pecások lógatták a zsineget. Elég megkapó volt a környezet így október első napján.

Horgászok a Kerek-tónál
Mivel egy büfé is üzemelt, így hát letelepedtem a padjainál és kértem valamilyen harapnivalót. Úgy gondoltam ma nem sietek. A táv sem volt sok, időm is volt. Így kaptam pirítósra kent 2 féle padlizsánkrémes kenyeret paprikával és lilahagymával. Az egyik erdélyi volt, a másikra már nem emlékszem. Arra viszont igen, hogy nagyon finom volt és nagyon jól esett egy forró teával.

Pihen a csónak
Miután elfogyasztottam és fotózgattam elindultam tovább a Majális-forrás felé. Az út mentén nem akármilyen kis hétvégi vityillók álltak, hanem szép családi házak. Valóban szerencsés aki ilyen nyugis környezetben lakhat. Bár sokan nem szeretik ha el vannak – akár csak ennyire is – vágva a világtól.
Eddig majdnem szintben haladtam, úgy hogy ez a rész kimondottan kellemes séta kisgyerekeseknek babakocsival is. Aztán jobbra elmaradtak mögöttem a házak, és egy bal leágazásnál (útjelző tábla) rátértem a piros sávra. Az ösvény elvitt egy tisztás jobb oldalán, és egy kis dzsindzsás részen beterelt az erdőbe, majd emelkedni kezdett. Kb. 500 méter múlva már a forrásnál is voltam. 

A Majális-forrás
Sok víz nem csordogált belőle. Itt megkerestem a GCMafo ládát, majd egy vadetető mellett folytattam az utamat folyamatosan emelkedve. Ahogy haladtam az ösvényen, egyre több lódarazsat láttam a fák közé beszűrődő napfényben. Gondoltam azért jó lesz figyelni, és nem letérni az ösvényről. Aztán a lódarazsak száma szaporodott. Sőt, minden második fánál rengeteg volt belőlük. Ide-oda cikáztak az ösvényen keresztül. Gondolom fészkek voltak a közelben, mert legjobban kb. 10-12 méteres magasságban tömörültek. Ami ijesztő volt, hogy egyszerre akár 15-20 darab is keresztezte az utamat. Mit nem mondjak, kissé bizonytalanul lépegettem, de próbáltam tartani a tempót, és nem megállni. 

Úton a Savó-kúti tisztás felé

Ez a lódarazsas szakasz majd 300-400 méteren keresztül elkísért. Mertem remélni, hogy nem adtam okot arra hogy támadjanak. Nem is tudom mi lett volna, ha ez bekövetkezik. De szerencsére semmi ilyesmi nem történt. Bár így utólag nem ismételném meg ezt a szakaszt. Aztán balra letértem a pirosról a piros kereszt jelzésre. Előtte volt egy kis panoráma a pilisre DDK felé. Majd lejteni kezdett az út a Hosszú-hegy felé. Zártabb ösvényen kezdtem meg a kapaszkodást a Sas-hegyre.

Kilátás a Sas-hegyről a Dunára

Mikor felértem, kitárult előttem a Duna csodálatos panorámája. Balra a Szamár-hegy - a fák lombjai fölött még a Bazilika kupolája is tisztán kivehető volt - középen a Duna, jobbra a Helembai-hegység. 

Szamár-hegy - Duna - Helembai-hegység

Kis pihenés, nézelődés és kattingatás után megkezdtem az utat lefelé. nem volt egy könnyű feladat. nem csak azért mert elég meredeken megy az út, hanem mert rengeteg makkal volt teleszórva. Mintha üveggolyón lépegettem volna. Amint leértem az ösvényen, szembe már kapaszkodtam is fel a Hideglelős-kereszthez. Nagyon jó ki kilátóhely, remekül lehet a Dunán vonuló hajókat követni. 

Kilátás a Hideglelős-kereszttől

Itt is megkerestem egy geoládát (GCHike), majd lassan elindultam lefelé a hegyről. Gyors tempóban elértem a 12-es főutat, majd annak a szélén elgyalogoltam az autóhoz. Remek kényelmes túra volt, köszönhetően a gyönyörű időnek.

Szintábra

2011. augusztus 24., szerda

2011.07.30. - ORSZÁGOS KÉKTÚRA ( OKT ) 12. szakasz ( Dorog - Piliscsaba ) - Pilis

Táv: 18,6 km
Útvonal:



Szakasz magassági adatok: Min: 126 m, Max: 371 m, Átlag: 237 m
Emelkedés: 528 m
Lejtés: 427 m
Max. meredekség: 22,6%
Max. lejtés: 28,4%
Átlag emelkedés/lejtés: 4,5%/-5,3%


Ismét harmadik nekifutásra tudtam csak megszervezni a következő OKT-s szakasz legyőzését. Úgy látszik nekünk már csak ez adatott. Tehát egy szombati napon borongós időben indultunk ketten a fiammal Piliscsabára. A vasútállomás mellett hagytuk a kocsit, és átvonatoztunk Dorogra. Közben szépen lassan kisütött a nap is, így reménykedtem, hogy az elmúlt hetek csapadékos időjárása után talán most eső nélküli napot élvezhetünk. Szerencsére meleg nem volt, bár később azért ebben a 23-25 fokos melegben is folyt rólunk néha a víz.
Dorogról vagy 12 turista társaságában szálltunk le. De ők nem indultak el pecsételni, hanem hamar elhagyták a vasútállomást. Mi felkerestük az állomásfőnökséget(???) és ott előzékenyen adták a hosszú pecsétet, ill. a helyet az asztalnál ahol pecsételhettünk. Sokan a vágányokon vágtak át, mi kipróbáltuk az aluljárót, ami átvezetett a sínek alatt. Nem semmi feelingje volt. Majd rátértünk a vasút mellett futó útra, és megcsodáltuk Dorog ipari arcát. nekem legalábbis ez a sok beton ezt juttatta eszembe. Bár ahogy kijjebb értünk szerencsére már kertvárosiasabb lett a környék. Elsétáltunk a Puskás Károly által tervezett erdélyi stílusú református templom mellett, majd ráfordultunk a Kesztölci útra, ami már kivezetett minket Dorogról.

Az erdélyi stílusú református templom Dorogon

Átkelés a hídon
Átkeltünk a Topolyka-patakon – ha hinni lehet a térképnek – majd elmentünk a kutyakiképző mellett. Az ott lévő lőtéren gyakorlatozgattak, mert a lövések hangja messze elkísért minket. Beértünk az akácos erdőbe, amiből gyakorlatilag már a 117-es főút előtt értünk ki. Utunkat néhol embermagas gaz, és lepkék hada kísérte. 

Ösvény az akácos erdőben Dorogtól távolodva

Persze ezt az utat is használják a terepmotorosok. Mi kettővel is találkoztunk, szerencsére már a szélesebb szekérúton, ahol igazán tempósan mentek el mellettünk. Pedig még szerencsére lassítottak is amikor megláttak.
A 117-es főúton való átkelés után megérkeztünk Kesztölcre.

A Kesztölcre vezető régi út
Nagyon nyugis volt minden, mert összesen valami 4 emberrel találkoztunk utunk során. Első pihenőnket is itt tartottuk a Hársfa sörözővel szemben kis erdei padoknál.

Irány a pihenő
Folytatva az utunkat, egyenesen a „Kétágú-hegy”-nek vettük az irányt. Ahogy egy aszfaltozott íves jobb kanyarnál sétáltunk, a mellettünk jobbra lévő dombot néztük. Mintha építették volna. Vagy mintha egy régi épületet takartak voltak be mondjuk 3000 éve. Ezzel a gondolattal játszottunk el pár percig. Aztán egy jól jelzett ponton – útra festett kék nyilak – letértünk balra az útról és nekivágtunk a dzsindzsának. 

Jól jelzett letérő

Féldzsindzsa
No nem volt olyan vészes, az ösvény ki volt taposva. Itt balra az ösvénytől valamilyen kalyiba áll. No nem is ez az érdekes, csak a meglepetés amit egy hatalmas - szerencsére láncon lévő - kutya csendes megjelenése okozott. Pláne hogy az ösvényről tekintve felettünk egy dombon tornyosult. Őszintén szólva egy pillanatra megállt bennünk az ütő. Szóval erre érdemes felkészülni! A kapaszkodás után lassan elértük a Sziklák alatti dűlőt. 

A Sziklák alatti dűlő
Itt egyből egy hatalmas szederbokornál nagy mennyiségű gyümölcsöt küldtünk a gyomrunkba. Igaz még több volt az éretlen a bokron mint az érett, de abból is volt elég. Aztán a szintben haladó úton gyalogolva végig megcsodáltuk a hegyoldalt. A kilátás is szép volt Kesztölc és Dorog felé. 

A Kesztölci templom

Klastrompuszta felé
Jól megnéztük magunknak a Nagy-Getét, amit hamarosan le kell győznünk. A nap kezdett igazán melegen sütni. Aztán ezen a hangulatos részen is túljutottunk, és visszatértünk az árnyékot adó erdőbe. Erős lejtmenet után értük el a Klastrompusztára tartó aszfalt utat. Itt szemből jött egy nagyobb kiránduló csoport, meg pár percenként autók, tehát itt jobb figyelni. Gyors sétával értük el a kolostor romot, de még nem néztük meg, hanem egyből a Klastrom Fogadóhoz mentünk. Ott egyből kaptuk a gumis bélyegzőt és festékpárnát. Így hát a pecsételést is jó minőségben megejtettük. Indulás előtt még rendeltünk 1-1 adag hasábburgonyát. Itt akár egy jót lehet ebédelni is. Több féle meleg ételből lehet válogatni. Sőt szállást is tudnak adni. A pihenő után visszamentünk a romokhoz és körbejártuk. 

A kolostor romjánál
Aztán nekiveselkedtünk a Piliscsévre menő szakasznak. Itt találkoztunk először komolyabb sárral és tócsákkal az úton. Néha igazán oda kellett figyelni a tócsakerülgetésnél. 
Távolodás Klastrompusztától
Pedig ekkor még nem tudtuk, hogy Piliscsév előtti utolsó kilométer lesz a legrosszabb! Az erdőben még csak-csak elvoltunk a kerülgetéssel, de Csév előtt közvetlenül a kék egy árokban halad, ami embermagas gazzal volt tele. Illetve mint egy kis patak csordogált a víz a lábunknál. Sár és iszap az egész. 

Kellemes út volt...
Szóval elég gáz volt a terep. Nem tudom máskor milyen ez az út, de így eső után pár nappal figyelni kellett hogy hova lép az ember.
Piliscséven gyorsan átrohantunk – bár én személy szerint tettem egy kitérőt „üzleti ügyben” – így a fiam a szovjet katonai temetőnél várt meg. 

Piliscsév
Innen vágtunk neki a nap utolsó szakaszának. Mielőtt kiértünk volna a településről egy fagyizónál ettünk 1-1 sütit, hogy feltöltsük magunkat energiával. Piliscsévet elhagyva emelkedni kezdett az út és egyre mélyebb árokká változott. Alja jó homokos volt. Száraz időben kellemesen lehet benne süllyedni, de mivel most nedves volt, ezért jó ütemben tudtunk rajta haladni.

A homokozó....
A Tinnye-hegy oldalában szarvasok vonultak át előttünk az úton. Sajnos nem tudtam őket lefényképezni, mert a fák valamelyest takarták őket. De voltak vagy hatan. Jó nagy agancsuk ill. jó hallásuk volt, mert egyből észrevették hogy jövünk. 

Feladat: 3 szarvast találni a képen...
Ezek után más izgalmas dolog nem is történt. Leereszkedtünk Piliscsabára. Beérve a településre, megcsodáltunk néhány nagyon szép házat, ami a hegy oldalában a fák között bújt meg. Kis gyaloglás után elértük a vasútállomást, ahol készségesen adták a bélyegzőt az állomásfőnökségen. Lemálháztunk, beszálltunk az autóba és hazaindultunk.


Szintábra
Logisztika: 
  • Gépkocsival Piliscsabára
  • Piliscsaba - Dorog (vonat)
  • Túra
  • Piliscsabáról haza gépkocsival