Valóságban bejárt út hossza (bekötőutakkal): 26 km
Útvonal:
Szakasz magassági adatok: Min: 103 m, Max: 693 m, Átlag: 426 m
Emelkedés: 662 m
Lejtés: -1252 m
Max. meredekség: 28%
Max. lejtés: 37%
Átlag emelkedés/lejtés: 5,8%/-7,1%
Kellemes napsütéses időben vágtunk neki az OKT következő szakaszának. A logisztikát megoldottuk úgy, hogy az autót Esztergomban hagytuk, onnan mentünk Dobogókőre busszal. Az Eötvös Lóránd menedékháznál éppen valamilyen főzőverseny volt, írigyeltem azokat akik körbevették a bográcsokat és elmerülten kóstolgatták a jobbnál-jobb étkeket.
 |
| Eötvös Lóránd menedékház |
Mi nem ezért jöttünk, úgy
hogy a gyors pecsételés után kimentünk a Dobogó-kőhöz és nem tudom
hányadszorra megnéztük a kilátást a Duna kanyarra. Mint mindig most is elvarázsolt, hogy kicsiny Hazánkban milyen szép helyek vannak, amikre büszkék lehetünk.
 |
| Kilátás Dobogókőről |
Aztán nekivágtunk a kb. 25 km-es útnak. Elsétáltunk a sípálya mellet, ahol télen nagyon jó forralt bort ittam. Most természetesen nem volt akkora forgalom, meg hát így zöldben más arcát is mutatja a természet. Átmentünk a műúton és tölgyszálerdőben folytattuk az utunkat kelet felé. Az Öreg-vágás környékén a kék terelésére felhívó táblát láttunk és természetesen ezt tudtuk is, így nekivágtunk az elkerülő útnak a piros háromszög jelzésen.
 |
| A terelésről informáló tábla |
Enyhén lefelé ereszkedtünk a Király völgyben szép szálerdőben futó kényelmes szekérúton.
 |
| Úton a Király-völgy felé |
Így értük el a Bükkös-patak völgyét. A piros és kék kereszt jelzés itt vezetett minket vissza az eredeti kék jelzésre. Amint itt jobbra majd balra kanyarodtunk el is értük a Sikárosi-rétet. Szépen kitárulkozott a zöld mező előttünk. Kényelmes úton haladtunk át a füves réten.
 |
| Át a sikárosi-réten |
A réten átvágva egy meglehetősen megtépázott fenyves mellett haladtunk el, majd egy patak partján elértük a Szilágyi Bernát-forrást. Ítt a nyírfák árnyékában megpihentünk a padoknál és asztaloknál. Ettünk, ittunk, majd én legyalogoltam a patak partjára, ami elég elhanyagolt állapotot mutatott. Vagy legalábbis bennem ezt az érzetet keltette.
 |
| Pihenő a Szilágyi Bernát-forrásnál |
A pihenő után utunk egy tölgyesben folytatódott, majd eljutottunk a sikárosi őrháznál lévő pecséthez, ami egy fa oldalán volt rögzítve. Itt elvégeztük szokásos pecsételést, amit ismét nagy örömmel végeztem. Van valami jó érzés abban ahogy beütjük a tintás nyomot a füzetbe. Azonnal indultunk tovább és egy hídon átkeltünk a Bükkös-patak - mint később kiderült nem egyetlen - hídján.
 |
| Híd a Bükkös-patak felett |
A híd után balra egyből a Lenkó-emlékmű fogadott minket. Megnéztük a márványtáblát, majd körülnézve levontuk a következtetést hogy itt ritkán állnak meg pihenni a túrázok, mert elég elhanyagolt állapotban voltak a padok és az asztal. Pedig barátságos hely lehetne ha ki lenne csinosítva. Őszintén mondom megérdemelné a hely, de sajnos ennek a barátságos érzésnek valamiért még a nyomát sem éreztem. Talán a nedves levegő és a félhomály okozta ezt az érzést bennem.
 |
| Lenkó-emlékmű |
Továbbhaladva a fák között, az ösvény a patak mellett kanyargott, néha át is haladtunk egy-egy hídon. Elhaladtunk a Kárpát-forrás foglalata mellett. Érdekes módon rengeteg vágott virág volt a forráshoz téve, de nem néztük meg ennek okát, hanem haladtunk tovább. Egy ifjúsági tábor mellett is elhaladtunk, ami elég elhagyatottnak tűnt. Ilyet máshol is láttunk már - pl. Szárliget előtt - de soha nem láttunk sehol táborozókra utaló nyomokat. Most sem volt másképp. Átkeltünk balra egy műúton, majd az Öreg-nyílás-völgyben kapaszkodtunk észak felé. Elértünk egy üdülőtelepet Pilisszentlászló mellett, majd itt betértünk a Kis Rigó vendéglőbe, ahol elfogyasztottuk jól megérdemelt finom ebédünket. A vendéglő nagyon szép és nyugodt helyen van. Mindenkinek ajánlom hogy a fedett teraszon lévő rusztikus fa asztaloknál töltsön el egy ebédet vagy vacsorát.
 |
| Kis Rigó vendéglő |
Az ebéd után szedelőzködtünk, és a vendéglőt megkerülve leereszkedtünk Pilisszentlászló központja felé. A Gesztenyés sörözőben elkértük a pecsétet és elvégeztük a pecsételést, majd indultunk is tovább a kéken. Még éreztük az ebéd visszahúzó erejét, ezért hamar túl akartunk lenni az előttünk álló emelkedőn, így hát nekivágtunk.
 |
| Szent László szobra a templom előtt |
Itt volt egy kis kavarodás, mert a házak között eldugott ösvényt pont nem láttuk mindenféle gazdasági járműtől, így simán elgyalogoltunk mellette egy privát faház udvarára. Szerencsére itt már feltűnt hogy ez nem a kék, így visszagyalogoltunk 30 métert és egy ütött kopott gép mellett észrevettük az ösvényt ami egy kőkerítés mellett vitt be az erdőbe. A baj az volt, hogy az ösvény előtt balra is állt egy pótkocsi, ami a lenti képen nincs, viszont ettől alig lehetett észrevenni a bejárót.Gondolom itt máskor is állnak gépek, tehát itt érdemes figyelni.
 |
| Az eldugott ösvény |
Emelkedni kezdett az ösvény. Egy szép tölgyesben jártunk a Rózsa-hegy oldalában, majd a Szent László-hegy felé fordult az ösvény és kiértünk egy gazdasági műútra.
 |
| Szép tölgyesben a Rózsa-hegy oldalában |
Szerencsére nem kellett a műúton végig talpalnunk, mert egy idő múlva kék levágott balra az erdőbe. Itt szép árnyas fák között haladtunk egészen a Pap-réti erdészház kerítéséig. Itt megejtettük a pecsételést és pihentünk egy 10 percet. Jól esett már az árnyékban maradni, mert igencsak meleg lett még itt a fák között is. Itt találkoztunk pár kirándulóval, akik ennél a csomópontnál vagy négy irányba szétszéledtek.
 |
| Előttünk a Pap-réti erdészház |
Mi is tovább indultunk jobbra. Kis idő múlva elhaladtunk a Palóczki-rét mellett ahol két család hangos bográcsozását csodálhattuk meg. Majd egy hirtelen balra forduló ösvényen kezdtük meg az Úrasztal-oldalban a haladást. Emelkedés, oldalazás volt végig a fák között. Nekem az egyik legszebb része volt a mai túrának. A kilátás több helyen is pazar volt.
 |
| Az Úrasztal-oldalon futó oldalazó ösvény |
Sok nézelődés után értünk ki a Vízverés nyergéhez. Ami üdítő fényorgiával fogadott az oldalazás közbeni néhol félhomályos ösvény után.
 |
| Vízverés-nyerge |
Folytattuk az utunkat és átkeltünk egy létrás kerítésen, majd ismét szálerdőben haladtunk a Barát-halomnál lévő Moli-pihenő felé. Innen nagyon szép kilátás volt a Dunakanyarra és a Szent Mihály-hegyre.
 |
| A Moli-pihenő |
 |
| ... és a kilátás |
Pihentünk kb öt percet a padon majd az ereszkedő köves ösvényen nemsokára elértük a Borjúfőt. Itt a kilátás miatt ismét tartottunk egy rövid pihenőt, ahol észrevettem hogy a fényképezőgépem - a videók készítése miatt - erősen merült állapőotba került, tehát spórolnom kellett a használattal. Szép volt innen a Visegrádnál lévő völgy a településsel és a Duna túlpartján Nagymaros házai ahogy a hegyre kúsztak fel. Nagyon jó hely lenne ez, de nagyobb csoport el sem férni ezen a kiszögelésen.
 |
| Borjúfő |
Innen hosszan ereszkedve majd ismét emelkedve jutottunk fel a Fekete-hegy rétjére ahonnan már csak rövid sétára volt a bob pálya, ami fiam azonnal ki is próbált. Ezután leereszkedtünk a Fellegvár parkolójához. Itt a fiam elkunyerálta tőlem a két túra botomat és ezzel vágott neki az erősen lejtő kálvárián áthaladó ösvénynek. Hát bot nélkül keményen megérezték a térdeim a nézelődésekkel tarkított erős ereszkedést.
 |
| Indul a kemény ereszkedés a Visegrádra |
Visegrádra hamar beértünk. A lefelé tartó ösvény tele volt papucsos kirándulókkal, akik lehet hogy a Fellegvárhoz próbáltak meg eljutni, de félúton általában visszafordultak. A házak között egyenesen a komphoz mentünk és elvégeztük a nap utolsó pecsételését. Szerencsére sokat nem kellett várnunk a buszra ami visszavitt minket Esztergomba a kocsihoz. Kimondottan szép túra volt, nemhiába az egyik legtöbbet felkeresett hegységünkről van szó.
 |
| A komp |
 |
| Szintábra |
