Friss!

Hát a blog mint látható erősen lemaradt a folyó időtől. DE! Próbálom lassan utolérni magam. Gondolkodtam hogy a szerkesztéseket milyen ütemben csináljam, és arra jutottam hogy lehet hogy kiteszem azokat a túrákat ill. kirándulásokat amikről szeretnék írni. Aztán folyamatasosan készre próbálom állítani. Meglátjuk milyen sikerrel.
Ami változás lesz, hogy eddig a bejegyzések dátuma megegyezett a történés idejével, de ezt meg kell szüntetnem. Így a blog bejegyzés címe fogja tartalmazni az időpontot amikor a túrát végigjártam.

2011. április 10., vasárnap

2009.11.15. - VELENCEI-HEGYSÉG I. - Ingókövek ( Pákozd - Ingókövek - Pákozd )

Táv: 7 km
A túra útvonala:

Egy szép novemberi napon egy kis családi kirándulás terve fogalmazódott meg bennünk. Jó lett volna valahova elmenni, és rövid tanakodás után a Velencei-hegységben lévő ingókövekre esett a választás. Már nem emlékszem kinek az ötlete volt, de hamar meghallgatásra talált. Így hát beültünk az autóba 5-en – nővérem, két unokaöcsém, fiam és én – plusz a kutyánk Léna. Gyorsan leértünk Pákozdra és a település központjában egy parkolóban letettük az autót. Innen a Z+ jelzésen indultunk el a hegyek felé. Ahogy kiértünk a házak közül elértük a Bella tavat. 

A Bella-tó
 
Gondolom valamikor fürdőzésre alkalmas hely lehetett, mert lépcsők és korlátok vezettek a tóba. Olyan volt, mint egy nagyra nőtt medence. Léna kutyánkat inkább pórázra vettem, mert féltem, hogy belegázol a vízbe és vizesen sárosan most nem volt kedvem a kirándulás végén a kocsiba ültetni. Kellemes kis hely lehet ez tavasszal vagy nyáron, amikor ki lehet ülni a vízpartra. Pláne ha nem esznek meg a szúnyogok!
Tovább indultunk az ingókövek felé, egy jó kis bokros-ligetes részen. Itt „szerencsésen” a kutyánk el is hagyta a nyakában lévő szép láthatósági nyakörvet a nagy bokros rohangálásban. Hamarosan elértük az első köveket, ill. magát a Pogány-követ. Ezek a gránittömbök ellenáltak az eróziónak ezért magasodnak ki a környezetből.

A kis csapat fele a Pogány-kő tetején

A néphagyomány gyapjúzsákoknak is nevezi ezeket a szikla csoportulásokat. Természetesen a mászás, nézelődés és csodálkozás nem maradt ki a programból. Nagyon érdekes innen körbetekinteni a vidéken. A különböző méretű kövek, sziklacsoportok meredeznek ki a cserjés dombok pusztaságából. Már ezért is érdemes erre kirándulni. Megnéztük az Oroszlán-sziklát, a Kockát – talán ez tetszett legjobban – ahol jó kis képet is készítettünk. 

A Kocka billentése...

Aztán itt tartottunk egy kis pihenőt és pikniket. Evés, ivás, pihenés után elindultunk lefelé az S háromszögön a Pandúr-kő irányába. Erdős ereszkedés vette kezdetét, majd a fák között kitárulkozott előttünk maga a szikla. Nagyon hatásos volt! Sokkal nagyobb volt mint gondoltam. 

Visszatekintve a Pandúr-kőre ereszkedés közben

Ezt is megmásztuk, körbejártuk és kicsit nehézkesen a csúszós avaron és földön lecsúszkáltunk tovább az ösvényen. Különösebb izgalmak nélküli szép kényelmes erdei sétával értünk vissza Pákozdra a kocsihoz. 

A Gránit tanösvényen Pákozd felé

Az egész csapatból talán a kutyánk volt a leghálásabb hogy végre fekvő helyzetbe kerülhet, miután elindultunk hazafelé.


A környékről még értékes infók ezen a linken: Magyar Barangoló

Nincsenek megjegyzések: