2013.04.14. - ORSZÁGOS KÉKTÚRA ( OKT ) 118 - 119. szakasza ( Dorog - Mogyorósbánya ) - Gerecse

Szakasz hossza: 18,6 km
Valóságban bejárt út hossza (bekötőutakkal): 18,8 km
Útvonal:

Szakasz magassági adatok: Min: 117 m, Max: 447 m, Átlag: 227 m

Emelkedés: 691 m

Lejtés: -659 m

Max. meredekség: 29,3% 

Max. lejtés: 42,4% 

Átlag emelkedés/lejtés: 7,2%/-9,0%

Egy szép, bár kissé felhős napon indultunk neki a Gerecsének hogy teljesítsük a mások által nagyon szépnek tartott OKT-s szakaszt Dorog és Mogyorósbánya között. Kocsival Mogyorósbányára indultunk, és egy kis elkeveredés után meg is érkeztünk oda. Az tévelygést az okozta, hogy a kocsiban lévő GPS azt jelezte hogy van egy rövidebb út. De kiderült, hogy az egy földút aminek egyszer csak vége szakadt. Így keveregtünk egy kicsit, de buszt elértük Mogyorósbányán így azzal mentünk át Dorogra. Leszállás után elsétáltunk a vasútállomásra és pecsételtünk.

Úton a dorogi vasútállomás felé

Majd felkészítettük magunkat és a cuccunkat az útra és nekiindultunk. A kék az állomás után egy aluljáróban halad, pedig gondolom a turistautak között ez elég meglepő. Két kilométert gyalogoltunk, mire elhagytuk Dorog utolsó házait és ipartelepét, majd beértünk az erdőbe és megkezdtük a Getére vezető emelkedőt. Az aszfalt után felüdülés volt az igazi természetben járni. Épp megkezdték rügyezésüket a fák és madár daltól volt hangos a környék.

Kényelmes földúton a Gete hegyoldalban

A talajt körös körül fehér és lilás virágok borították, és nyílt a sárga kökörcsin is. Legalábbis én annak ismertem fel. Folyamatos kaptatás volt a Kis-Gete felé, hol ligetes és fás részekkel, hol elég nagy irtásfoltokkal. Az emelkedő ösvényt mintha kövekkel szórták volna fel, így érdemes a lábunk elé nézni! De az út jól volt járható.

Köves, de kényelmes ösvény

Emelkedve folytattuk utunkat ami a Gete-hegyre vezet fel. Délre nézve már szép panorámában is gyönyörködhetünk.

Kényelmes ösvényen A Gete felé

Mi is ezt tettük, majd talpaltunk tovább és hamarosan elértük a Gete-hegy 403 méteres csúcsán álló keresztet. 

A Gete-hegyen (403 m)

Itt meg is pihentünk kissé és beszélgettünk, miközben a kilátásban gyönyörködtünk. Jól tettük, hogy hoztunk távcsövet, mert a majdnem teljesen tiszta időben elég messze el lehetett látni. 

Kilátás D-DNY-ra

Kb. 10 perces pihenő és nézelődés után indultunk a Nagy-Gete felé. Az út egyből emelkedni kezdett, de nagyon szép és hangulatos ösvényen kényelmesen kanyarogtunk felfelé. 

Tovább a hangulatos ösvényen a Nagy-Getére

Úgy 15 perc múlva értünk fel a Nagy-Gete 455 méteres csúcsára. A keresztnél egy kisebb csoport pihent, így inkább kimentünk a tisztás pompás kilátást nyújtó szélére. Leültünk, és ismét eltöltöttünk egy negyed órát a panoráma élvezetével.

Pihenő a Nagy-Getén (456 m)

Innen nagyon jól lehetett látni a túránk következő, sőt teljes útvonalát: Öreg-kő, Tokod, Hegyes-kő, Tokodi pincék oldala, Kőszikla. Mogyorósbánya az utóbbi mögött bújt meg, így azt nem láttuk. De mögötte impozánsan már fehérlettek a bajóti Öreg-kő sziklái. 

Kilátás a Nagy-Getéről az OKT további útvonalára.
Balra a horizonton a Gerecse főtömbje látható.

Középen a Hegyes-kő, jobbra a Tokodi pincék, mögöttük a Kő-hegy erdős teteje.
Távolabb már a Bajóti Öreg-kő sziklás oldala látszik.

Kissé balra a távolban tökéletesen látható volt a Gerecse az adótoronnyal. A pihenő után visszamentünk a kereszthez, majd nekivágtunk ismét a túrának és pár perc múlva meg is érkeztünk a  Nagy-Gete északi nyúlványáról induló nyugat felé erősen lejtő ösvényhez.

Alattunk Tokod

Úton a Gete nyugati oldalához

Itt igazán figyelni kellett és nem ártott  kapaszkodni a vékony fákba ereszkedés közben, mert a meredeksége mellett még köves is volt az ösvény. Jó kis lejtő volt, el tudtam képzelni ezt kapaszkodás közben is. Bár az ereszkedés sem volt egy könnyű dolog.

Meredek ereszkedés a Getéről

Viszonylag hamar leértünk a hegy aljában lévő tisztásra, majd emelkedtünk egy kicsit az Öreg-kő oldalában. 

Tisztás a Gete lábánál. Elöttünk az Öreg-kő (308 m)

Ezután hosszú ereszkedő kezdődött Tokod felé. Az egész ösvényről jól lehetett látni a Hegyes-követ aminek oldalában fog kapaszkodni a kék további része. A jelzések már köveken is voltak, mert a csenevész fákra nem igazán akarták felfesteni.

Ereszkedés Tokod felé

Az ösvény egyre kövesebb és vízmosásokkal szabdalt lett. Volt olyan rész ahol már-már a marsjárót is tesztelni lehetne, így oda kellett figyelni hogy hová lépünk. Tovább mélyültek a vízmosások is.

Köves ösvényen

Jó kis ereszkedés után értük el a Tokodra tartó földutat, amelyen hamarosan elértük a szélső házakat is. Az utcáról visszafordulva elég baljóslatúan emelkedett a látóhatáron a Nagy-Gete nyugati oldala. Most nem igazán lett volna kedvem megmászni, de szerencsére már túl voltunk rajta. El tudtam képzelni a fáradt túrázót, mikor az ellenkező irányból megérkezik ehhez a látványhoz.

Visszatekintve a Nagy-Getére Tokodról

A házak között baktatva értük el a központot. Itt a kék balra tért, de mi jobbra kanyarodtunk az Aladár kocsma felé, hogy pecsételjünk. Bent kértünk egy kis innivalót, kifújtuk magunkat, majd a pecsételés után pár perccel aztán nekivágtunk a további résznek. Visszatértünk a központhoz és előttünk magasodott a Hegyes-kő.

A következő cél:  Hegyes-kő (311 m)

Emelkedő utcában hagytuk el Tokodot. Az utolsó házak után balra emelkedve tért az ösvény, majd némi kapaszkodó után dél felől kezdtük kerülni a Hegyes-követ. Természetesen egy ösvényen kapaszkodva felmásztunk rá és körbepillantottunk.

Letérés a kékről a csúcs felé

A Hegyes-kő csúcsán

Fiamat a Gyűrűk Ura könyv Széltetőjére emlékeztette a látvány, talán azért is, mert fent a szél igazán hangosan és erőteljesen fütyült el mellettünk. Innen nézve a lábunk alatt hevertek a tokodi házak, kissé jobbra tekintve még mindig elég közel volt a Nagy-Gete impozáns tömbje.

A lábunknál, mint egy makett: Tokod

Visszapillantva a Nagy-Getéről ereszkedő útra

Nagy-Gete (456 m)

Balra fordulva előttünk volt utunk további része is. Kissé távolabb jobbra, Esztergom a Dunával és a Bazilikával is tökéletesen kivehető volt. Nemhiába mondják hogy a kék talán legszebb szakasza ez. Gyönyörű a kilátás, változatos a táj és a terep is.

Már a közelben a Tokodi pincék

Hamarosan folytattuk a kéket a Kis-kő felé enyhe lejtővel és jól kijárt ösvényen ligetes nyergen. Balra mellettünk egy régi kőbánya húzódott.

Ereszkedés a Kis-kő oldalában

Felhagyott kőbánya a Kis-kő mellett

A szél itt igencsak feltámadt. Folytattuk a tempós ereszkedést. Nemsokára kiértünk az aszfalt útra, majd áthaladtunk az Únyi-patak fölötti hídon, és kereszteztük a Nagysáp - Tát közt futó műutat. Ezzel el is érkeztünk a Tokodi pincékhez.

Tokodi pincék

Ez a rész elég kihalt volt most, de el tudom képzelni a szüret környékén. Egy kis kútnál megpihentünk majd balra tértünk. A pincéket elhagyva megkezdtük a szakasz utolsó emelkedőjét, ami Kőszikla felé vezetett. Erős kapaszkodóvá vált az ösvény az erdős ligetes hegyoldalban.

Kapaszkodó a Kőszikla felé

Itt találkoztunk két tájfutóval is aki már lefelé ereszkedtek a hegyről. Igaz ez az ereszkedés rohanást jelentett. Mi folytattuk a kapaszkodást a jól kijárt ösvényen, aztán fel is értünk egy tisztásra. Itt a jelek balra vezetnek tovább, de mi jobbra kimentünk a pár méterre lévő sziklákhoz, majd természetesen letelepedtünk a peremükre és mai nap már sokadszor gyönyörködtünk a kilátásban. Kelet felé tekintve beláttuk gyakorlatilag az egész mai utunkat, kivéve a Dorogról Getére tartó részt. 

Kilátás a Kőszikláról kelet felé. Középen a Hegyes-kő,
mögötte a Nagy-Gete

A távolban Esztergom a Dunával és a Bazilikával.
Előtérbe Tát

A szél elég kellemetlenül fújt, így nem maradtunk sokáig, hanem neki is vágtunk a  Mogyorósbányára vezető utolsó szakasznak. Az erdőben a kék már széles földúton futott, amin kb. 20 perces sétával le is értünk végcélunkhoz, Mogyorósbányára. A főtértől elgyalogoltunk a Kakukk sörözőig, majd pecsételtünk.

OKT pecsételőhely: Kakukk söröző

Összepakoltuk a cuccunkat majd visszaballagtunk a buszfordulóhoz közel hagyott autónkhoz és hazamentünk. Nagyon szép túrán voltunk túl, és kellemesen el is fáradtunk.

Szintábra