Táv: 18,6 km
Útvonal:
Szakasz magassági adatok: Min: 126 m, Max: 371 m, Átlag: 237 m
Emelkedés: 528 m
Lejtés: 427 m
Max. meredekség: 22,6%
Max. lejtés: 28,4%
Átlag emelkedés/lejtés: 4,5%/-5,3%
Ismét harmadik nekifutásra tudtam csak megszervezni a következő OKT-s szakasz legyőzését. Úgy látszik nekünk már csak ez adatott. Tehát egy szombati napon borongós időben indultunk ketten a fiammal Piliscsabára. A vasútállomás mellett hagytuk a kocsit, és átvonatoztunk Dorogra. Közben szépen lassan kisütött a nap is, így reménykedtem, hogy az elmúlt hetek csapadékos időjárása után talán most eső nélküli napot élvezhetünk. Szerencsére meleg nem volt, bár később azért ebben a 23-25 fokos melegben is folyt rólunk néha a víz.
Dorogról vagy 12 turista társaságában szálltunk le. De ők nem indultak el pecsételni, hanem hamar elhagyták a vasútállomást. Mi felkerestük az állomásfőnökséget(???) és ott előzékenyen adták a hosszú pecsétet, ill. a helyet az asztalnál ahol pecsételhettünk. Sokan a vágányokon vágtak át, mi kipróbáltuk az aluljárót, ami átvezetett a sínek alatt. Nem semmi feelingje volt. Majd rátértünk a vasút mellett futó útra, és megcsodáltuk Dorog ipari arcát. nekem legalábbis ez a sok beton ezt juttatta eszembe. Bár ahogy kijjebb értünk szerencsére már kertvárosiasabb lett a környék. Elsétáltunk a Puskás Károly által tervezett erdélyi stílusú református templom mellett, majd ráfordultunk a Kesztölci útra, ami már kivezetett minket Dorogról.
 |
| Az erdélyi stílusú református templom Dorogon |
 |
| Átkelés a hídon |
Átkeltünk a Topolyka-patakon – ha hinni lehet a térképnek – majd elmentünk a kutyakiképző mellett. Az ott lévő lőtéren gyakorlatozgattak, mert a lövések hangja messze elkísért minket. Beértünk az akácos erdőbe, amiből gyakorlatilag már a 117-es főút előtt értünk ki. Utunkat néhol embermagas gaz, és lepkék hada kísérte.
 |
| Ösvény az akácos erdőben Dorogtól távolodva |
Persze ezt az utat is használják a terepmotorosok. Mi kettővel is találkoztunk, szerencsére már a szélesebb szekérúton, ahol igazán tempósan mentek el mellettünk. Pedig még szerencsére lassítottak is amikor megláttak.
A 117-es főúton való átkelés után megérkeztünk Kesztölcre.
 |
| A Kesztölcre vezető régi út |
Nagyon nyugis volt minden, mert összesen valami 4 emberrel találkoztunk utunk során. Első pihenőnket is itt tartottuk a Hársfa sörözővel szemben kis erdei padoknál.
 |
| Irány a pihenő |
Folytatva az utunkat, egyenesen a „Kétágú-hegy”-nek vettük az irányt. Ahogy egy aszfaltozott íves jobb kanyarnál sétáltunk, a mellettünk jobbra lévő dombot néztük. Mintha építették volna. Vagy mintha egy régi épületet takartak voltak be mondjuk 3000 éve. Ezzel a gondolattal játszottunk el pár percig. Aztán egy jól jelzett ponton – útra festett kék nyilak – letértünk balra az útról és nekivágtunk a dzsindzsának.
 |
| Jól jelzett letérő |
 |
| Féldzsindzsa |
No nem volt olyan vészes, az ösvény ki volt taposva. Itt balra az ösvénytől valamilyen kalyiba áll. No nem is ez az érdekes, csak a meglepetés amit egy hatalmas - szerencsére láncon lévő - kutya csendes megjelenése okozott. Pláne hogy az ösvényről tekintve felettünk egy dombon tornyosult. Őszintén szólva egy pillanatra megállt bennünk az ütő. Szóval erre érdemes felkészülni! A kapaszkodás után lassan elértük a Sziklák alatti dűlőt.
 |
| A Sziklák alatti dűlő |
Itt egyből egy hatalmas szederbokornál nagy mennyiségű gyümölcsöt küldtünk a gyomrunkba. Igaz még több volt az éretlen a bokron mint az érett, de abból is volt elég. Aztán a szintben haladó úton gyalogolva végig megcsodáltuk a hegyoldalt. A kilátás is szép volt Kesztölc és Dorog felé.
 |
| A Kesztölci templom |
 |
| Klastrompuszta felé |
Jól megnéztük magunknak a Nagy-Getét, amit hamarosan le kell győznünk. A nap kezdett igazán melegen sütni. Aztán ezen a hangulatos részen is túljutottunk, és visszatértünk az árnyékot adó erdőbe. Erős lejtmenet után értük el a Klastrompusztára tartó aszfalt utat. Itt szemből jött egy nagyobb kiránduló csoport, meg pár percenként autók, tehát itt jobb figyelni. Gyors sétával értük el a kolostor romot, de még nem néztük meg, hanem egyből a Klastrom Fogadóhoz mentünk. Ott egyből kaptuk a gumis bélyegzőt és festékpárnát. Így hát a pecsételést is jó minőségben megejtettük. Indulás előtt még rendeltünk 1-1 adag hasábburgonyát. Itt akár egy jót lehet ebédelni is. Több féle meleg ételből lehet válogatni. Sőt szállást is tudnak adni. A pihenő után visszamentünk a romokhoz és körbejártuk.
 |
| A kolostor romjánál |
Aztán nekiveselkedtünk a Piliscsévre menő szakasznak. Itt találkoztunk először komolyabb sárral és tócsákkal az úton. Néha igazán oda kellett figyelni a tócsakerülgetésnél.
 |
| Távolodás Klastrompusztától |
Pedig ekkor még nem tudtuk, hogy Piliscsév előtti utolsó kilométer lesz a legrosszabb! Az erdőben még csak-csak elvoltunk a kerülgetéssel, de Csév előtt közvetlenül a kék egy árokban halad, ami embermagas gazzal volt tele. Illetve mint egy kis patak csordogált a víz a lábunknál. Sár és iszap az egész.
 |
| Kellemes út volt... |
Szóval elég gáz volt a terep. Nem tudom máskor milyen ez az út, de így eső után pár nappal figyelni kellett hogy hova lép az ember.
Piliscséven gyorsan átrohantunk – bár én személy szerint tettem egy kitérőt „üzleti ügyben” – így a fiam a szovjet katonai temetőnél várt meg.
 |
| Piliscsév |
Innen vágtunk neki a nap utolsó szakaszának. Mielőtt kiértünk volna a településről egy fagyizónál ettünk 1-1 sütit, hogy feltöltsük magunkat energiával. Piliscsévet elhagyva emelkedni kezdett az út és egyre mélyebb árokká változott. Alja jó homokos volt. Száraz időben kellemesen lehet benne süllyedni, de mivel most nedves volt, ezért jó ütemben tudtunk rajta haladni.
 |
| A homokozó.... |
A Tinnye-hegy oldalában szarvasok vonultak át előttünk az úton. Sajnos nem tudtam őket lefényképezni, mert a fák valamelyest takarták őket. De voltak vagy hatan. Jó nagy agancsuk ill. jó hallásuk volt, mert egyből észrevették hogy jövünk.
 |
| Feladat: 3 szarvast találni a képen... |
Ezek után más izgalmas dolog nem is történt. Leereszkedtünk Piliscsabára. Beérve a településre, megcsodáltunk néhány nagyon szép házat, ami a hegy oldalában a fák között bújt meg. Kis gyaloglás után elértük a vasútállomást, ahol készségesen adták a bélyegzőt az állomásfőnökségen. Lemálháztunk, beszálltunk az autóba és hazaindultunk.
 |
| Szintábra | |
Logisztika:
- Gépkocsival Piliscsabára
- Piliscsaba - Dorog (vonat)
- Túra
- Piliscsabáról haza gépkocsival
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése