2012.05.19. - ORSZÁGOS KÉKTÚRA ( OKT ) 16. szakasz ( Dobogókő - Visegrád ) - Pilis

Szakasz hossza: 23,9 km
Valóságban bejárt út hossza (bekötőutakkal): 26 km
Útvonal:

Szakasz magassági adatok: Min: 103 m, Max: 693 m, Átlag: 426 m

Emelkedés: 662 m

Lejtés: -1252 m

Max. meredekség: 28% 

Max. lejtés: 37% 

Átlag emelkedés/lejtés: 5,8%/-7,1%

Kellemes napsütéses időben vágtunk neki az OKT következő szakaszának. A logisztikát megoldottuk úgy, hogy az autót Esztergomban hagytuk, onnan mentünk Dobogókőre busszal. Az Eötvös Lóránd menedékháznál éppen valamilyen főzőverseny volt, írigyeltem azokat akik körbevették a bográcsokat és elmerülten kóstolgatták a jobbnál-jobb étkeket.

Eötvös Lóránd menedékház

Mi nem ezért jöttünk, úgy hogy a gyors pecsételés után kimentünk a Dobogó-kőhöz és nem tudom hányadszorra megnéztük a kilátást a Duna kanyarra. Mint mindig most is elvarázsolt, hogy kicsiny Hazánkban milyen szép helyek vannak, amikre büszkék lehetünk.

Kilátás Dobogókőről

Aztán nekivágtunk a kb. 25 km-es útnak. Elsétáltunk a sípálya mellet, ahol télen nagyon jó forralt bort ittam. Most természetesen nem volt akkora forgalom, meg hát így zöldben más arcát is mutatja a természet. Átmentünk a műúton és tölgyszálerdőben folytattuk az utunkat kelet felé. Az Öreg-vágás környékén a kék terelésére felhívó táblát láttunk és természetesen ezt tudtuk is, így nekivágtunk az elkerülő útnak a piros háromszög jelzésen.

A terelésről informáló tábla

Enyhén lefelé ereszkedtünk a Király völgyben szép szálerdőben futó kényelmes szekérúton.

Úton a Király-völgy felé

Így értük el a Bükkös-patak völgyét. A piros és kék kereszt jelzés itt vezetett minket vissza az eredeti kék jelzésre. Amint itt jobbra majd balra kanyarodtunk el is értük a Sikárosi-rétet. Szépen kitárulkozott a zöld mező előttünk. Kényelmes úton haladtunk át a füves réten.

Át a sikárosi-réten

A réten átvágva egy meglehetősen megtépázott fenyves mellett haladtunk el, majd egy patak partján elértük a Szilágyi Bernát-forrást. Ítt a nyírfák árnyékában megpihentünk a padoknál és asztaloknál. Ettünk, ittunk, majd én legyalogoltam a patak partjára, ami elég elhanyagolt állapotot mutatott. Vagy legalábbis bennem ezt az érzetet keltette. 

Pihenő a Szilágyi Bernát-forrásnál

A pihenő után utunk egy tölgyesben folytatódott, majd eljutottunk a sikárosi őrháznál lévő pecséthez, ami egy fa oldalán volt rögzítve. Itt elvégeztük szokásos pecsételést, amit ismét nagy örömmel végeztem. Van valami jó érzés abban ahogy beütjük a tintás nyomot a füzetbe. Azonnal indultunk tovább és egy hídon átkeltünk a Bükkös-patak - mint később kiderült nem egyetlen - hídján.

 

Híd a Bükkös-patak felett

A híd után balra egyből a Lenkó-emlékmű fogadott minket. Megnéztük a márványtáblát, majd körülnézve levontuk a következtetést hogy itt ritkán állnak meg pihenni a túrázok, mert elég elhanyagolt állapotban voltak a padok és az asztal. Pedig barátságos hely lehetne ha ki lenne csinosítva. Őszintén mondom megérdemelné a hely, de sajnos ennek a barátságos érzésnek valamiért még a nyomát sem éreztem. Talán a nedves levegő és a félhomály okozta ezt az érzést bennem.

Lenkó-emlékmű

Továbbhaladva a fák között, az ösvény a patak mellett kanyargott, néha át is haladtunk egy-egy hídon. Elhaladtunk a Kárpát-forrás foglalata mellett. Érdekes módon rengeteg vágott virág volt a forráshoz téve, de nem néztük meg ennek okát, hanem haladtunk tovább. Egy ifjúsági tábor mellett is elhaladtunk, ami elég elhagyatottnak tűnt. Ilyet máshol is láttunk már - pl. Szárliget előtt - de soha nem láttunk sehol táborozókra utaló nyomokat. Most sem volt másképp. Átkeltünk balra egy műúton, majd az Öreg-nyílás-völgyben kapaszkodtunk észak felé. Elértünk egy üdülőtelepet Pilisszentlászló mellett, majd itt betértünk a Kis Rigó vendéglőbe, ahol elfogyasztottuk jól megérdemelt finom ebédünket. A vendéglő nagyon szép és nyugodt helyen van. Mindenkinek ajánlom hogy a fedett teraszon lévő rusztikus fa asztaloknál töltsön el egy ebédet vagy vacsorát.

Kis Rigó vendéglő

Az ebéd után szedelőzködtünk, és a vendéglőt megkerülve leereszkedtünk Pilisszentlászló központja felé. A Gesztenyés sörözőben elkértük a pecsétet és elvégeztük a pecsételést, majd indultunk is tovább a kéken. Még éreztük az ebéd visszahúzó erejét, ezért hamar túl akartunk lenni az előttünk álló emelkedőn, így hát nekivágtunk.

Szent László szobra a templom előtt

Itt volt egy kis kavarodás, mert a házak között eldugott ösvényt pont nem láttuk mindenféle gazdasági járműtől, így simán elgyalogoltunk mellette egy privát faház udvarára. Szerencsére itt már feltűnt hogy ez nem a kék, így visszagyalogoltunk 30 métert és egy ütött kopott gép mellett észrevettük az ösvényt ami egy kőkerítés mellett vitt be az erdőbe. A baj az volt, hogy az ösvény előtt balra is állt egy pótkocsi, ami a lenti képen nincs, viszont ettől alig lehetett észrevenni a bejárót.Gondolom itt máskor is állnak gépek, tehát itt érdemes figyelni.

Az eldugott ösvény

Emelkedni kezdett az ösvény. Egy szép tölgyesben jártunk a Rózsa-hegy oldalában, majd a Szent László-hegy felé fordult az ösvény és kiértünk egy gazdasági műútra.

Szép tölgyesben a Rózsa-hegy oldalában

Szerencsére nem kellett a műúton végig talpalnunk, mert egy idő múlva  kék levágott balra az erdőbe. Itt szép árnyas fák között haladtunk egészen a Pap-réti erdészház kerítéséig. Itt megejtettük a pecsételést és pihentünk egy 10 percet. Jól esett már az árnyékban maradni, mert igencsak meleg lett még itt a fák között is. Itt találkoztunk pár kirándulóval, akik ennél a csomópontnál vagy négy irányba szétszéledtek.

Előttünk a Pap-réti erdészház

Mi is tovább indultunk jobbra. Kis idő múlva elhaladtunk a Palóczki-rét mellett ahol két család hangos bográcsozását csodálhattuk meg. Majd egy hirtelen balra forduló ösvényen kezdtük meg az Úrasztal-oldalban a haladást. Emelkedés, oldalazás volt végig a fák között. Nekem az egyik legszebb része volt a mai túrának. A kilátás több helyen is pazar volt.

Az Úrasztal-oldalon futó oldalazó ösvény

Sok nézelődés után értünk ki a Vízverés nyergéhez. Ami üdítő fényorgiával fogadott az oldalazás közbeni néhol félhomályos ösvény után.

Vízverés-nyerge

Folytattuk az utunkat és átkeltünk egy létrás kerítésen, majd ismét szálerdőben haladtunk a Barát-halomnál lévő Moli-pihenő felé. Innen nagyon szép kilátás volt a Dunakanyarra és a Szent Mihály-hegyre.

A Moli-pihenő

... és a kilátás

Pihentünk kb öt percet a padon majd az ereszkedő köves ösvényen nemsokára elértük a Borjúfőt. Itt a kilátás miatt ismét tartottunk egy rövid pihenőt, ahol észrevettem hogy a fényképezőgépem - a videók készítése miatt - erősen merült állapőotba került, tehát spórolnom kellett a használattal. Szép volt innen a Visegrádnál lévő völgy a településsel és a Duna túlpartján Nagymaros házai ahogy a hegyre kúsztak fel. Nagyon jó hely lenne ez, de nagyobb csoport el sem férni ezen a kiszögelésen.

Borjúfő

Innen hosszan ereszkedve majd ismét emelkedve jutottunk fel a Fekete-hegy rétjére ahonnan már csak rövid sétára volt a bob pálya, ami fiam azonnal ki is próbált. Ezután leereszkedtünk a Fellegvár parkolójához. Itt a fiam elkunyerálta tőlem a két túra botomat és ezzel vágott neki az erősen lejtő kálvárián áthaladó ösvénynek. Hát bot nélkül keményen megérezték a térdeim a nézelődésekkel tarkított erős ereszkedést.

Indul a kemény ereszkedés a Visegrádra

Visegrádra hamar beértünk. A lefelé tartó ösvény tele volt papucsos kirándulókkal, akik lehet hogy a Fellegvárhoz próbáltak meg eljutni, de félúton általában visszafordultak. A házak között egyenesen a komphoz mentünk és elvégeztük a nap utolsó pecsételését. Szerencsére sokat nem kellett várnunk a buszra ami visszavitt minket Esztergomba a kocsihoz. Kimondottan szép túra volt, nemhiába az egyik legtöbbet felkeresett hegységünkről van szó.

A komp

Szintábra

2012.04.28. - GERECSE I. - Nyerges 20 teljesítménytúra

Szakasz hossza: 19,8 km
Útvonal:

Ez a nap is elérkezett. Bármilyen furcsa, eddig még nem vettem részt teljesítménytúrán. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy kissé tartottam attól, hogy itt valóban a táv és az idő fontos nem a természet, illetve nem egy csendes magányos dolog. Aztán persze a kipróbálás mellett szólt a kollégám lelkesedése, aki évek óta járja a Gerecse 50-et. Így idén már elgondolkodtam a dolgon, illetve fiam is szeretett volna egy ilyen túrán kipróbálni magát. Már csak az kellett eldönteni, hogy melyik TT-re menjünk. Kettő jöhetett számításba indulásnak. Az egyik a Gerecse 20 volt a másik a Nyerges 20. 40 ill. 50 km-re nem akartam menni kezdésnek. Nem szerettem volna ha loholás lesz a természetjárásból. Aztán az is közrejátszott, hogy a Gerecse 50/20 már jól kinőtte magát, és hát a tömeg nem igazán vonzott. Így végül is a Nyerges 20 mellett maradtunk. Szombat reggel tehát 7 óra után indultunk otthonról Nyergesújfalura, a sportpályához. 8 óra előtt regisztráltunk a sátornál, megkaptuk az itínert és nekivágtunk.

A regisztrációs sátor

Az időjárás talán túl kegyes is volt hozzánk, hiszen ezen a szép áprilisi napon 30 fok körüli hőmérsékletet jeleztek előre a modellek. Indulás után 10 perccel már meg is álltunk, mert egy fontos momentum - naptej és kullancsriasztó felvitele a bőrünkre - kimaradt az indulás előtt. Ezután már felkészültebben folytattuk az utunkat a településről kifelé haladó szekérúton. Valóban elsőre nem tűnt nagynak a tömeg. Előttünk is, mögöttünk is 50-100 méteres távolságokban 3-as 6-os csoportok rótták a kilométereket.

Nyergesújfaluról kivezető földút a Búzás-hegy mellett

A Búzás-hegy aljánál a Sándor patakon átívelő hídnál találkoztunk a kollégámmal. Mint megtudtam, idén ő is a 20-ast választotta. Mivel ő kényelmesebb tempóban és nézelődéssel teljesítette a távot, így kis beszélgetés után elmaradt mögöttünk. Kis idő múlva egy Z kanyar után erdőbe értünk, ami a egyre jobban tűző nap miatt kellemessé tette az utat. Az emelkedő néha erősödött, de jó tempóban lehetett előzni. Egyetlen problémát csak a szűk úton való előzés jelentett. Néha lassították a tempónkat az előttünk haladó 6-os 8-as csoportok. Kósa Ernő kopjafájánál egy kellemes kis erdei pihenő van kialakítva padokkal és asztalokkal.

A Kósa Ernő kopjafájánál lévő pihenő mellett

Mi is lepihentünk, és ittunk illetve megettük a reggeli szendvicsünket. Igaz kis fekete bogarak repkedése hamar indulásra késztetett bennünket. Az út szintben haladt egy darabig, aztán lejteni kezdett. Kellemes sétával értük el az erdő végét, ahol jobb kéz felől ismét egy nagyon szimpatikus erdei pihenő volt kialakítva sok asztallal és paddal. Természetesen itt nem álltunk meg, bár ha tudtuk volna a kopjafánál hogy itt van ez a hely, akkor inkább itt álltunk volna meg. Kitárulkozott előttünk a hegyek között megbújó szép kis Mogyorósbánya.

Pillantás Mogyorósbányára

A földút velünk együtt befutott a községbe. Elhaladtunk a Kakukk vendéglő mellett, ahova lassan a kéktúra kapcsán be is kell majd térnünk. Talán a főtéren voltunk, mikor a kék jelzésen balra betértünk a házak közül az erdőbe, és kapaszkodóba kezdtünk. Hamarosan mély löszfalak között haladt az út a Kő-hegy oldalában. 

Kapaszkodó a Kő-hegy oldalában a kék jelzésen

Itt egy kicsit gyorsabb tempóra kapcsoltunk és megelőztünk vagy 25-30 túratársat, így az ellenőrző pontot egyedül értük el. Megkaptuk a pecsétet, majd a csokit és letelepedtünk a fenyők árnyékában. Ekkor estek be azok akiket elhagytunk az utolsó 200-300 méteren és jó kis sor alakult ki. Azért nem tettük rosszul hogy kielőztünk.

A Kő-hegyi ellenőrzőpont

Kis pihenés után kigyalogoltunk a Kősziklához, és megnéztük a pazar panorámát. Jól látszódott a Duna vonala Esztergommal, a Kis-kő és a Nagy-Gete. Jól szemügyre lehetett venni a kéktúrás útvonalat, amit hamarosan teljesíteni fogunk. Ezt a kilátást mindenkinek látnia kell aki erre jár!

Kilátás a Kő-hegy kiugró szikláiról. A távolban a Duna és Esztergom

Még akár órákat lehetne itt pihenni és nézelődni, de indulnunk kellett. A K+ jelzésen ereszkedtünk lefelé a Látó-hegy oldalában újra a K jelzés felé. Ezt a sávot nem rég jelölték ki, ez látszódott a festésen is, illetve hogy az itíneren kívül semmilyen térkép még nem jelezte. Egy elágazásnál kis tanakodás volt, mert a jelzés jobbra – észak-nyugat - felfelé fordult, viszont Péliföldszentkereszt földrajzilag balra – dél-nyugatra – volt. Aztán elindultunk a jelzés után és valóban kb. 60-70 méterre a jó irányba fordult egy hajtűkanyarral. Aztán már a Mária-út is csatlakozott hozzánk. Egy egyenes lejtős szakasz következett, amin jól lehetett látni a kisebb-nagyobb csoportokat, ahogy róják a kilométereket.

Mint a hangyák...

Péliföldszentkereszt temploma felé

Kellemes sétával értük el Péliföldszentkeresztet. A templom mögött volt az ellenőrző pont. Jó sokan voltak körülötte, de ez annak is köszönhető volt, hogy a szorgos szervezők gyors ütemben gyártották a paprikás zsíros kenyeret lilahagymával. Itt mindenki jó kedvel falatozott és feltöltötte vízkészletét. Én is betermeltem 3 kenyeret, és egy 10 perces pihenő után nekivágtunk a második szakasznak.

Az ellenőrzőpont.

A meleg teljesen egy nyári kánikulai napra emlékeztetett, nem egy áprilisira. Elhaladtunk a templom mögött és balra felfelé indultunk egy kerítés mellett. Hamar elértünk a szent kutat, majd gyors tempóban libasorban a többiekkel egy kicsit benőtt ösvényen haladtunk felfelé az Öreg-kő alatti szőlők felé.

Szent-kút

Előttünk az Öreg-kő

Egy nagy nyílt tisztáson hullámvasutaztunk, de szépen növeltük is közben a magasságot. Ezeken a szakaszokon nagyon jól látszódott hogy jó sokan teljesítik a túrát. Az emelkedő bevezetett az erdőbe az Öreg-kő oldalában. Árnyas fák árnyékában emelkedtünk folyamatosan. Elértük az Öreg-kői ellenőrzőpontot. Ott pecsételtünk, majd az ott osztogatott nápolyit erőforrásaink tuningolására felhasználtuk. Pihentünk egy 5 percet, majd a hegy keleti oldalán haladva indultunk tovább. Itt jó pár terepfutó megelőzött minket. A legidősebb lehetett vagy 70 éves, úgy hogy azért elgondolkodtam hogy lehet még az állóképességemet javítani az évek során.

Árnyas fák között az Öreg-kő oldalában

Észak felől kerültük a hegyet, majd ereszkedésbe kezdtünk Bajót felé. Nagyon tetszett ahogy a templomtorony mutatta az irányt. Pont előttünk bukkant ki a bokrok közül, és ez nagyon hangulatossá tette az utat.

Érkezünk Bajótra

Beértünk a településre és folyamatos jobbra tartás mellett elértük a főutat. Azon gyalogoltunk addig, amíg az út bal oldalán meg nem láttuk a zöld jelzést hogy elindul felfelé a Magyar-hegyre. Jó kis kaptató kezdődött.

A Magyar-hegy oldalában. Háttérben Bajót

A házak közül kiérve a fiam erőteljesen meg is előzött. Fent olyan bokros, ligetes füves fennsík szerűség várt minket. A szél jól megerősödött, de a nap továbbra is erősen tűzött., A kezemen éreztem hogy szinte tűzött. Jó pár száz méterről már láttuk a következő - utolsó - ellenőrzőpontot.

Ellenőrző pont a Magyar-hegyen

Ott ittunk és ropit kaptunk, majd a pecsételés után pihenés nélkül vágtunk neki az utolsó - szinte végig ereszkedő - szakasznak. Hamar leértünk a Német-völgy pincesorához ahol a murvás út azonnal éreztette hatását a lábunkra. 

Nyergesújfalu - Német-völgyi pincesor

Érezhetően nehezebb volt haladni rajta. Bár nem tudom hogy a túra vége éreztette-e inkább magát, bár fáradtnak nem éreztük magunkat. A pincesort elhagyva kis idő múltán kereszteztük a Bajótot Nyergesújfaluval összekötő utat, majd a Bajót-patokot és beértünk a tavak közé. 

A tavaknál. Közel a cél

Itt a már induláskor látott hétvégi házak között kanyarogva értünk vissza a sportpályára. Megkaptuk az utolsó pecsétet, majd egyből az oklevelet és kitűzőt is. Úgy hogy már ilyen is van otthon, de biztos vagyok benne, hogy továbbiak fogják követni. Még a sátornál kaptunk pizzát amit befaltunk. A padoknál pihentek a már beérkezett túratársak is.

A megérdemelt pihenő

Negyedórás pihenő után szedelőzködtünk és hazaindultunk. Nagyon kellemes élménnyel lettünk gazdagabbak és köszönjük a szervezést! Jövőre ugyanitt!

2012.03.16. - BÖRZSÖNY III. - Márianosztra - Kopasz-hegy

Táv: 11 km

Útvonal:

Az év első „komolyabb” túrájára március idusán került sor. Nagyon kellemes napos időt jeleztek előre, így ezt nem lehetett kihagyni. Kb. 1 héttel előtte már kiválasztottam a célpontot, és ismét a Börzsönyre esett a választásom. Mivel mát többen javasolták Márianosztrát mint kirándulási helyet, ezért ezen a részen kerestem magamnak valami nem túl hosszú útvonalat. Mivel a Kopasz-hegyet is útba akartam ejteni, ezért a Márianosztráról induló P+ majd Z+ és a településre visszaérkező Z jelzést választottam. Autóval Márianosztrára mentem, majd megnéztem a Pálos kolostor templomát és a fegyház bejáratát.

Bejárat a kolostorhoz és a fegyházhoz

Magyarok Nagyasszonya kegytemplom

A templom belülről

Ezek után nekiveselkedtem, és az új felfestett Mária út és P+ jelzés mentén elindultam. Első célom a régi rabtemető...lett volna, de a jelzés sajnos egy zárt kerítéshez vezetett, ami a börtön telephelyére nyílt. Persze zárva. De a jel a kapun. Érdekes volt. Pár percig tanakodtam, de mivel semmilyen megoldást nem találtam, gondoltam balra kerülve az egész fegyházat, majd rátalálok a jó útra. ezért egy lépcsősoron lementem a fegyháztól a kisvasút megállója felé. Valószínűleg pár perce vonat érkezhetett, mert egy elég népes középiskolás csapat jött nagy hangon velem szemben. Amint elhaladtam a megálló mellett, csak a P és Z jelzést láttam, ami lassan észak-nyugati irányba távolodott tőlem. Látszott hogy ez nem lesz jó irány, és ezt természetesen a térképem is mutatta. Egy éppen ott kertet szépítgető idősebb házaspártól kértem útmutatást a rabtemető felé. Mondtak egy utat, de felhívták a figyelmemet arra, hogy elég nagyot kell kerülnöm, mert egy út elvezet a major mellett amik szabadon lévő kutyák őriznek. Ezt érdemes kikerülni, majd a lőteret nyugatra megkerülve visszamenni a rabtemetőhöz. 

Távolban a Kopsz-hegy

A térképem szerint ez elég nagy kerülő lett volna, ezért a lőtérhez mentem egyenesen, és hát mint ne mondjak, kissé illegális átmásztam a kerítésen és átvágva a lőtéren. Mivel üres volt az egész ezért engedtem meg magamnak ezt a luxust. Persze arra fokozottan figyeltem, hogy ne okozzak semmiben kárt, elsősorban a kapuban és kerítésben se. Aztán felkapaszkodtam egy ösvényen a hegyoldalon, és egy íves jobb kanyarral kb. 10 perc alatt – egy patakmedren átkelve – a rabtemetőhöz értem. Jól látszódott a kereszteken, hogy az 50-es években hagyták abba az ide temetkezést. 

R.I.P.

Rabtemető

Most éppen pályázati pénzen felújítják és emlékhely lesz. Rövid nézelődés után folytattam az utamat a P+ jelzésen. Mivel a fák még nem lombosodtak, így a tavaszi napfény akadály nélkül jutott mindenhova az erdőbe. Ennek megvan az a szépsége, hogy nagyon jól látható minden apró részlet, ami már nyáron a zöld eltakar. Egy kis pihenőt tartottam egy tisztásnál és nekivetkőztem, mert a nap kezdett igen melegen sütni. Áthaladtam egy kőhídon és az erdei csendben meneteltem. 

Át a kőhídon

A Bezina-rét felé közeledve, a völgyben lévő patakmederben sok helyen csillogott még a jég, holott már kb. 15-18 fokos lehetett a levegő. Az út többször keresztezte a régi vasúti útpályát, amit talán egyszer felújítanak. Nagyon kellemes kisvasút lehetne erre is. Néhány helyen még a régi talpfák is észrevehetőek voltak. 

A volt kisvasút nyomvonala

Elértem a Z+ jelzést, itt jobbra fordultam a Bükkös-ároknál. Erre már egy nagyobb turistacsoporttal is találkoztam, akik gondolom Nagyírtáspuszta felé mentek. Az itt lévő patakon is elég vastag jég volt még. Látszik hogy ezekben az árkokban nagyon megül a hideg levegő. Közepes kapaszkodóval értem el a Z jelzést. Az ott lévő kis tisztáson leültem egy kidőlt száraz fára és megettem egy szendvicset, ill. rendbe szedtem a ruházatomat a meleg miatt. Így kényelmesebben folytattam az utamat a szekérúton A Z jelzésen. Egy jobbos kanyar után lejteni kezdett a kényelmes út, és egy tisztás ill. kereszteződéshez értem. Balra tőlem már magasodott a Kopasz-hegy oldala. Kerestem is Z∆ háromszöget ami felvezet a tetőre. Aztán balra megláttam egy ösvényt és azon nekivágtam. Erős emelkedő kezdődött, ami persze nem a jelzésen vezetett, de hát gondoltam kissé lerövidítem a távot. Persze egyre nehezebb volt a kis fákat és bokrokat kerülgetni. De egy kis idő múlva elértem a „hivatalos” ösvényt is. Ez nem volt olyan meredek mint amin jöttem. Még…Aztán a csúcs felé egyre jobban az lett, átváltozott kimerítő kapaszkodóvá. Viszont mikor felértem, kárpótolt mindenért a látvány. A jóformán kopasz hegytetőről teljes körpanoráma tekinthető meg. Így ha valaki a Z jelzésen halad el a lábánál megéri ide felkapaszkodni. A gerincen DNY-i irányban kisétáltam az ott található keresztig. 

Kilátás a Kopasz-hegyről egy párás napon

A csúcs tövében egy kisebb társaság pihent. Mérsékelt szél fújt fent és semmi nem volt ami megfogta volna. A kilátás azért nem volt tökéletes, mert a pára már betakarta az egyre távolabbi helyeket. Márianosztra szinte a lábamnál feküdt, kivehető volt a fegyház épülete is. Természetesen készítettem pár képet miközben próbáltam egyeztetni a térképen szereplő tájat a szemem előtt lévővel. Nagyrész sikerült is. Észak felé a Sós-hegy kopasz oldala volt látható, és mint hangyák sora vonult rajta egy népesebb turista csapat. Arra talán még én is fogok járni valamikor, hiszen könnyen el lehet jutni oda. Akár Nagyirtáspusztáról, akár  Kóspallagról jól megközelíthető egy rövidebb kirándulással. Kb. fél órát töltöttem a hegyen, majd szedelőzködtem és most már a Z háromszög jelzésen indultam lefelé. Elértem a Z jelzést és gyors tempóban haladtam a fák között a jól járható rúton. Elhaladtam egy tisztás mellett majd kissé magasabb löszfalak között. 

Galambos-rét

Hamarosan beértem Márianosztrára, és a kálvária felé vettem az irányt. Mikor a domb lábához értem, rádöbbentem hogy a tetejére már nincs kedvem felmászni, így hát csak megnéztem. 

Kálvária

Ezután átvágtam a településen az autóhoz, majd hazamentem. Ez a túra kellemes lehet csak Márianosztráról a Kopasz-hegyre és vissza a Z jelzésen. A kilátás nagyon kellemes, javaslom mindenkinek.

Szintábra