2012.03.16. - BÖRZSÖNY III. - Márianosztra - Kopasz-hegy

Táv: 11 km

Útvonal:

Az év első „komolyabb” túrájára március idusán került sor. Nagyon kellemes napos időt jeleztek előre, így ezt nem lehetett kihagyni. Kb. 1 héttel előtte már kiválasztottam a célpontot, és ismét a Börzsönyre esett a választásom. Mivel mát többen javasolták Márianosztrát mint kirándulási helyet, ezért ezen a részen kerestem magamnak valami nem túl hosszú útvonalat. Mivel a Kopasz-hegyet is útba akartam ejteni, ezért a Márianosztráról induló P+ majd Z+ és a településre visszaérkező Z jelzést választottam. Autóval Márianosztrára mentem, majd megnéztem a Pálos kolostor templomát és a fegyház bejáratát.

Bejárat a kolostorhoz és a fegyházhoz

Magyarok Nagyasszonya kegytemplom

A templom belülről

Ezek után nekiveselkedtem, és az új felfestett Mária út és P+ jelzés mentén elindultam. Első célom a régi rabtemető...lett volna, de a jelzés sajnos egy zárt kerítéshez vezetett, ami a börtön telephelyére nyílt. Persze zárva. De a jel a kapun. Érdekes volt. Pár percig tanakodtam, de mivel semmilyen megoldást nem találtam, gondoltam balra kerülve az egész fegyházat, majd rátalálok a jó útra. ezért egy lépcsősoron lementem a fegyháztól a kisvasút megállója felé. Valószínűleg pár perce vonat érkezhetett, mert egy elég népes középiskolás csapat jött nagy hangon velem szemben. Amint elhaladtam a megálló mellett, csak a P és Z jelzést láttam, ami lassan észak-nyugati irányba távolodott tőlem. Látszott hogy ez nem lesz jó irány, és ezt természetesen a térképem is mutatta. Egy éppen ott kertet szépítgető idősebb házaspártól kértem útmutatást a rabtemető felé. Mondtak egy utat, de felhívták a figyelmemet arra, hogy elég nagyot kell kerülnöm, mert egy út elvezet a major mellett amik szabadon lévő kutyák őriznek. Ezt érdemes kikerülni, majd a lőteret nyugatra megkerülve visszamenni a rabtemetőhöz. 

Távolban a Kopsz-hegy

A térképem szerint ez elég nagy kerülő lett volna, ezért a lőtérhez mentem egyenesen, és hát mint ne mondjak, kissé illegális átmásztam a kerítésen és átvágva a lőtéren. Mivel üres volt az egész ezért engedtem meg magamnak ezt a luxust. Persze arra fokozottan figyeltem, hogy ne okozzak semmiben kárt, elsősorban a kapuban és kerítésben se. Aztán felkapaszkodtam egy ösvényen a hegyoldalon, és egy íves jobb kanyarral kb. 10 perc alatt – egy patakmedren átkelve – a rabtemetőhöz értem. Jól látszódott a kereszteken, hogy az 50-es években hagyták abba az ide temetkezést. 

R.I.P.

Rabtemető

Most éppen pályázati pénzen felújítják és emlékhely lesz. Rövid nézelődés után folytattam az utamat a P+ jelzésen. Mivel a fák még nem lombosodtak, így a tavaszi napfény akadály nélkül jutott mindenhova az erdőbe. Ennek megvan az a szépsége, hogy nagyon jól látható minden apró részlet, ami már nyáron a zöld eltakar. Egy kis pihenőt tartottam egy tisztásnál és nekivetkőztem, mert a nap kezdett igen melegen sütni. Áthaladtam egy kőhídon és az erdei csendben meneteltem. 

Át a kőhídon

A Bezina-rét felé közeledve, a völgyben lévő patakmederben sok helyen csillogott még a jég, holott már kb. 15-18 fokos lehetett a levegő. Az út többször keresztezte a régi vasúti útpályát, amit talán egyszer felújítanak. Nagyon kellemes kisvasút lehetne erre is. Néhány helyen még a régi talpfák is észrevehetőek voltak. 

A volt kisvasút nyomvonala

Elértem a Z+ jelzést, itt jobbra fordultam a Bükkös-ároknál. Erre már egy nagyobb turistacsoporttal is találkoztam, akik gondolom Nagyírtáspuszta felé mentek. Az itt lévő patakon is elég vastag jég volt még. Látszik hogy ezekben az árkokban nagyon megül a hideg levegő. Közepes kapaszkodóval értem el a Z jelzést. Az ott lévő kis tisztáson leültem egy kidőlt száraz fára és megettem egy szendvicset, ill. rendbe szedtem a ruházatomat a meleg miatt. Így kényelmesebben folytattam az utamat a szekérúton A Z jelzésen. Egy jobbos kanyar után lejteni kezdett a kényelmes út, és egy tisztás ill. kereszteződéshez értem. Balra tőlem már magasodott a Kopasz-hegy oldala. Kerestem is Z∆ háromszöget ami felvezet a tetőre. Aztán balra megláttam egy ösvényt és azon nekivágtam. Erős emelkedő kezdődött, ami persze nem a jelzésen vezetett, de hát gondoltam kissé lerövidítem a távot. Persze egyre nehezebb volt a kis fákat és bokrokat kerülgetni. De egy kis idő múlva elértem a „hivatalos” ösvényt is. Ez nem volt olyan meredek mint amin jöttem. Még…Aztán a csúcs felé egyre jobban az lett, átváltozott kimerítő kapaszkodóvá. Viszont mikor felértem, kárpótolt mindenért a látvány. A jóformán kopasz hegytetőről teljes körpanoráma tekinthető meg. Így ha valaki a Z jelzésen halad el a lábánál megéri ide felkapaszkodni. A gerincen DNY-i irányban kisétáltam az ott található keresztig. 

Kilátás a Kopasz-hegyről egy párás napon

A csúcs tövében egy kisebb társaság pihent. Mérsékelt szél fújt fent és semmi nem volt ami megfogta volna. A kilátás azért nem volt tökéletes, mert a pára már betakarta az egyre távolabbi helyeket. Márianosztra szinte a lábamnál feküdt, kivehető volt a fegyház épülete is. Természetesen készítettem pár képet miközben próbáltam egyeztetni a térképen szereplő tájat a szemem előtt lévővel. Nagyrész sikerült is. Észak felé a Sós-hegy kopasz oldala volt látható, és mint hangyák sora vonult rajta egy népesebb turista csapat. Arra talán még én is fogok járni valamikor, hiszen könnyen el lehet jutni oda. Akár Nagyirtáspusztáról, akár  Kóspallagról jól megközelíthető egy rövidebb kirándulással. Kb. fél órát töltöttem a hegyen, majd szedelőzködtem és most már a Z háromszög jelzésen indultam lefelé. Elértem a Z jelzést és gyors tempóban haladtam a fák között a jól járható rúton. Elhaladtam egy tisztás mellett majd kissé magasabb löszfalak között. 

Galambos-rét

Hamarosan beértem Márianosztrára, és a kálvária felé vettem az irányt. Mikor a domb lábához értem, rádöbbentem hogy a tetejére már nincs kedvem felmászni, így hát csak megnéztem. 

Kálvária

Ezután átvágtam a településen az autóhoz, majd hazamentem. Ez a túra kellemes lehet csak Márianosztráról a Kopasz-hegyre és vissza a Z jelzésen. A kilátás nagyon kellemes, javaslom mindenkinek.

Szintábra