Táv: 16 km
A túra útvonala:
Ma végre megjött a várva-várt jó idő, így fiammal felkerekedtünk és elindultunk az év első túrájára. Felpakoltunk, és elmentünk autóval Dobogókőre. Ott leparkoltunk, felcihelődtünk majd nekivágtunk az eltervezett útnak. Utunk kezdőpontja természetesen a 699 m magas csúcs volt. A zászlórúdnál lepakoltunk és csináltam jó pár fényképet a panorámáról. Előttünk a Dunakanyar, szemben a Szent-Mihály hegy, mögötte még a reggeli párától elmosódva a Börzsöny tömbje. Közelebb szemben velünk utunk egyik célja a Vadálló-kövek sora látszott, kissé jobbra pedig a Prédikálószék. Túránk igazi célja. Persze az út vége ide Dobogókőre vezetett.
Kb. 10 perces nézelődés után vágtunk neki az útnak. A sárga jelzésen indultunk el a Jász-hegy felé a Téry úton. Érdekes volt, hogy így március végén még mennyi hófolt volt a környéken. Bár lehet hogy ezt csak én nem szoktam még meg. Elmentünk a Táltos Iskola faragott kapuja alatt.
Erről a részről - a Téry útról - nagyszerű kilátás nyílt a Dunakanyarra. Szép volt ahogy ködfelhő takarta be a Dunát.
Igaz hogy indulásunk óta oszladozott, de azért pazar látvány volt. Jól látszódott a Szent Mihály-hegy, a visegrádi fellegvár, és természetesen túránk igazi céljának egyike a Vadálló-kövek. Ott sorjáztak szépen a Prédikálószékre vezető egyik gerincen.
Nemsokára jobbra egy lefelé vezető ösvényre tértünk, mert arra folytatódott a sárga. A piros a Tost-sziklák felé ment volna tovább. Ahogy lekanyarodtunk, az út hirtelen nagyon iszapossá vált az olvadozó hó miatt. Igencsak nehezen tudtunk haladni a csúszós úton.
Pláne hogy megpróbáltunk figyelni arra is, hogy ne süllyedjünk bokáig a vízbe. Az ereszkedő ösvény végül keresztezett egy erdészeti műutat. Ezután a sárga elkanyarodott balra, majd ereszkedni kezdtünk a Lukács-árokban.
Nagyon kényelmes úton ereszkedtünk lefelé. Kornél néha le is ereszkedett a patak völgyébe. Nekem annyira nem volt kedvem hozzá. Talán az ereszkedés és emelkedés lebegett a szemem előtt, amit meg kellett volna tennem ezért a pár lépésért. A kanyargós út végén kiértünk egy másik erdészeti műútra és azon gyalogoltunk el Szentfa-kápolnáig. Dobogókőtől eddig nem is találkoztunk senkivel, itt viszont egész tömeg volt.
Látszott hogy a jó idő sokakat kicsábított a szabadba. Egy kis idő múlva rájöttünk hogy két irányba mennek a kirándulók. Vagy a Rám-szakadék felé, vagy arra amerre mi, a Prédikálószékre. Rövid pihenő és egy pár kifli és szendvics elfogyasztása után mi is szedelőzködtünk, és a kápolna mellett elindultunk a piros kereszten a látványosan emelkedő ösvény felé. Bár ez az ösvény kövekkel volt kiszórva nem is kicsit. Szóval el kezdtünk kapaszkodni, és rájöttem hogy ez nem lesz egyszerű. A tél ellustított ahogy észrevettem. Aztán kezdtem megnyugodni, mert kicsit enyhült az emelkedő. Aztán mégsem, hanem emelkedett....és emelkedett.....Ezt szinte abba sem hagyta a Vadálló-kövekig.
Bár onnan is folytatta, de a köveknél már lassabban haladtunk. Ugyanis lenyűgözőek voltak. Volt valami vadregényes az egészben. Szép volt a kilátás is, szóval itt elég sokat elidőztünk és fényképeztünk.
Összességében az egész út a kövek mellet megérte az egész túrát. Aztán a nézelődés után nekivágtunk a változatosság kedvéért emelkedő ösvénynek, amin meg sem álltunk amíg el nem értük a Prédikálószék csúcsát. Ott megpihentünk és gyönyörködtünk a kilátásban, ami pazar volt.
Ezután kezdtünk el ereszkedni a piros és zöld háromszögön a Király-völgy felé. Az akasztó-hegy oldalában erős ereszkedés volt, ami igencsak megterhelte a lábizmainkat. Aztán átkeltünk ismét egy erdészeti műúton és ismét emelkedni kezdett alattunk az út. Ezt szinte abba sem hagyta a kék jelzésig. Talán onnan már nem volt olyan meredek ahogy haladtunk az indulási, és egyben érkezési pontunk felé. Ahogy mentünk a kéken, oldalra kinézve szépen látszott a Vadálló-kövek nyerge. Érdekes volt nézni, hogy nemrég ott kúsztunk felfelé...
Elsétáltunk a TV relé mellett, és ekkor már tudtam hogy nincs messze a túránk vége. Megérkeztünk a kilátóponthoz a csúcsra ahol reggel már jártunk. Egy srác felajánlotta hogy lefényképez minket, úgyhogy született egy közös kép is a fiammal. Kis pihenő után megnéztük még a Turistaházat, aztán visszamentünk az autónkhoz és hazamentünk. Nagyon kellemesen elfáradtunk, de jól éreztük magunkat.
A túra útvonala:
Ma végre megjött a várva-várt jó idő, így fiammal felkerekedtünk és elindultunk az év első túrájára. Felpakoltunk, és elmentünk autóval Dobogókőre. Ott leparkoltunk, felcihelődtünk majd nekivágtunk az eltervezett útnak. Utunk kezdőpontja természetesen a 699 m magas csúcs volt. A zászlórúdnál lepakoltunk és csináltam jó pár fényképet a panorámáról. Előttünk a Dunakanyar, szemben a Szent-Mihály hegy, mögötte még a reggeli párától elmosódva a Börzsöny tömbje. Közelebb szemben velünk utunk egyik célja a Vadálló-kövek sora látszott, kissé jobbra pedig a Prédikálószék. Túránk igazi célja. Persze az út vége ide Dobogókőre vezetett.
Kb. 10 perces nézelődés után vágtunk neki az útnak. A sárga jelzésen indultunk el a Jász-hegy felé a Téry úton. Érdekes volt, hogy így március végén még mennyi hófolt volt a környéken. Bár lehet hogy ezt csak én nem szoktam még meg. Elmentünk a Táltos Iskola faragott kapuja alatt.
Erről a részről - a Téry útról - nagyszerű kilátás nyílt a Dunakanyarra. Szép volt ahogy ködfelhő takarta be a Dunát.
Igaz hogy indulásunk óta oszladozott, de azért pazar látvány volt. Jól látszódott a Szent Mihály-hegy, a visegrádi fellegvár, és természetesen túránk igazi céljának egyike a Vadálló-kövek. Ott sorjáztak szépen a Prédikálószékre vezető egyik gerincen.
Nemsokára jobbra egy lefelé vezető ösvényre tértünk, mert arra folytatódott a sárga. A piros a Tost-sziklák felé ment volna tovább. Ahogy lekanyarodtunk, az út hirtelen nagyon iszapossá vált az olvadozó hó miatt. Igencsak nehezen tudtunk haladni a csúszós úton.
Pláne hogy megpróbáltunk figyelni arra is, hogy ne süllyedjünk bokáig a vízbe. Az ereszkedő ösvény végül keresztezett egy erdészeti műutat. Ezután a sárga elkanyarodott balra, majd ereszkedni kezdtünk a Lukács-árokban.
Nagyon kényelmes úton ereszkedtünk lefelé. Kornél néha le is ereszkedett a patak völgyébe. Nekem annyira nem volt kedvem hozzá. Talán az ereszkedés és emelkedés lebegett a szemem előtt, amit meg kellett volna tennem ezért a pár lépésért. A kanyargós út végén kiértünk egy másik erdészeti műútra és azon gyalogoltunk el Szentfa-kápolnáig. Dobogókőtől eddig nem is találkoztunk senkivel, itt viszont egész tömeg volt.
Látszott hogy a jó idő sokakat kicsábított a szabadba. Egy kis idő múlva rájöttünk hogy két irányba mennek a kirándulók. Vagy a Rám-szakadék felé, vagy arra amerre mi, a Prédikálószékre. Rövid pihenő és egy pár kifli és szendvics elfogyasztása után mi is szedelőzködtünk, és a kápolna mellett elindultunk a piros kereszten a látványosan emelkedő ösvény felé. Bár ez az ösvény kövekkel volt kiszórva nem is kicsit. Szóval el kezdtünk kapaszkodni, és rájöttem hogy ez nem lesz egyszerű. A tél ellustított ahogy észrevettem. Aztán kezdtem megnyugodni, mert kicsit enyhült az emelkedő. Aztán mégsem, hanem emelkedett....és emelkedett.....Ezt szinte abba sem hagyta a Vadálló-kövekig.
Bár onnan is folytatta, de a köveknél már lassabban haladtunk. Ugyanis lenyűgözőek voltak. Volt valami vadregényes az egészben. Szép volt a kilátás is, szóval itt elég sokat elidőztünk és fényképeztünk.
Összességében az egész út a kövek mellet megérte az egész túrát. Aztán a nézelődés után nekivágtunk a változatosság kedvéért emelkedő ösvénynek, amin meg sem álltunk amíg el nem értük a Prédikálószék csúcsát. Ott megpihentünk és gyönyörködtünk a kilátásban, ami pazar volt.
Ezután kezdtünk el ereszkedni a piros és zöld háromszögön a Király-völgy felé. Az akasztó-hegy oldalában erős ereszkedés volt, ami igencsak megterhelte a lábizmainkat. Aztán átkeltünk ismét egy erdészeti műúton és ismét emelkedni kezdett alattunk az út. Ezt szinte abba sem hagyta a kék jelzésig. Talán onnan már nem volt olyan meredek ahogy haladtunk az indulási, és egyben érkezési pontunk felé. Ahogy mentünk a kéken, oldalra kinézve szépen látszott a Vadálló-kövek nyerge. Érdekes volt nézni, hogy nemrég ott kúsztunk felfelé...
Elsétáltunk a TV relé mellett, és ekkor már tudtam hogy nincs messze a túránk vége. Megérkeztünk a kilátóponthoz a csúcsra ahol reggel már jártunk. Egy srác felajánlotta hogy lefényképez minket, úgyhogy született egy közös kép is a fiammal. Kis pihenő után megnéztük még a Turistaházat, aztán visszamentünk az autónkhoz és hazamentünk. Nagyon kellemesen elfáradtunk, de jól éreztük magunkat.
