Szakasz hossza: 19,1 km
Valóságban bejárt út hossza (bekötőutakkal): 21,7 km
Útvonal:
Szakasz magassági adatok: Min: 185 m, Max: 437 m, Átlag: 276 m
Emelkedés: 503 m
Lejtés: -484 m
Max. meredekség: 24,4%
Max. lejtés: 16,7%
Átlag emelkedés/lejtés: 4,8%/-4,4%
Nyári
szabadságom alatt, egy pénteki napon vágtunk neki a 11. szakasznak a
Gerecsében. A választás a Koldusszállás – Szárliget szakaszra esett.
Szárligetig kocsival mentünk, onnan mentünk tovább vonattal Tatabányára.
Már itt volt a vonatnak vagy 10 perc késése, pedig a Tatabányáról
induló busz eléggé ki volt centizve, így hát ez kis izgalom is volt
egyből reggel. A vonat nagyon kényelmes és halk volt. Sokan sem voltunk.
Mikor leszálltunk Tatabányán, egyből sietősre fogtuk a dolgot, mert
igazából azt sem tudtam, hogy honnan indul a busz Tarján felé. De
szerencsére a vasútállomás mellől. Az információnál meg is mondták
hányas kocsiállásról. Szerencsésen elértük, annyira hogy még 5 percet is
várnunk kellett. A fagyüjtőtelepnél szálltunk le, majd az úton átkelve
egy aszfaltozott bekötőúton indultunk el a Koldusszállási
indulópontunkhoz. Átmentünk a zajos M1-es autópálya alatt, és enyhe
emelkedővel vágtunk neki az útnak.
Valójában
nem mentünk el a vadászlakig, hanem csak addig amíg a kék lekanyarodik
az aszfaltútról Tornyópuszta felé. Ott is van egy pecsételőhely, igaz
elég elhanyagolt állapotban. Maga a pecsét a szokásos fémdobozban van
egy fán.
 |
| A pecsételőhely |
A mellette lévő padoknál elvégeztük az adminisztrálást, majd
nekivágtunk a kéknek kelet felé. A tőlünk jobbra lévő tisztáson egy
traktor éppen valami erdőgazdasági munkát végzett. Hogy mit, azt nem
tudtuk kivenni. Egy kis emelkedő és lejtő után átkeltünk egy csordogáló
patak felett és már a hűs erdőben voltunk. Amit egyből tapasztaltunk, és
a túra során sem változott a helyzet, hogy rengeteg pókháló volt az
ösvényeken keresztül mindenhol. Mintha a pókok szaporodásának
csúcspontját értük volna el. 20-30 méterenként vagy az arcunkba vagy a
mellkasunkra kaptuk az egészet.
 |
| Akik folyamatosan ott voltak.... |
Próbáltunk a túrabottal szabad utat
vágni magunknak, több-kevesebb sikerrel. Emiatt nem is haladtunk valami
irtózatos tempóban. Ahogy közeledtünk a Bodza-völgy felé, úgy lett
egyre hangosabb körülöttünk az autók zaja. Hát nem éppen kirándulásra
csalogató a hely. A Bodza-völgynél egy bal kanyarral kezdtünk távolodni
az autópályától, így ez a zavaró dolog is lassan elhalt mögöttünk.
 |
| A Bodza-völgy |
Ismét
erdőben haladtunk pókhálókkal hadakoztunk, aztán kiértünk a Tarjánra
vezető útra. Itt egy darabig a padkán haladtunk, ami nem volt kellemes a
gyorsan elhúzó autók mellett. Aztán jobbra letértünk az útról, és ismét
egy bokros, bozótos, fás ösvényen haladtunk. Valakik nem sokkal
előttünk lekaszálták az utat. Aztán ismét egy aszfaltútra bukkantunk ki,
ahol kis pihenőt tartottunk, majd nekiálltunk az aszfalton caplatásnak.
Itt a kék egészen Tornyópusztáig, sőt még azon is túl aszfalton vezet.
 |
| A Tornyópusztán átvezető út |
A
faluban(?) aztán egy bal kézre eső keresztnél balra fordultunk és
követtük az utat. A nyúltelep mellett kutyadömping volt, szerencsére
csak a kerítésen belül. Acsarkodtak és vadul ugattak minket. Reméltük
sehol sem tudnak kijönni, mert elég egyenlőtlen volt a felállás. Mi a
fiammal ketten, a kutyák meg voltak vagy tízen. Ezután kezdett az út
emelkedni a Baglyas-hegy lábánál. Elmentünk két régi kőfejtő mellett
majd enyhe lejtés után balra letértünk a földútról. Itt csatlakozott
hozzánk balról a piros jelzés is. Egy kis tisztáson vezetett át az
ösvény, amin régről ott marad szalmabálák rothadoztak. Ezután kezdett
emelkedni az út a Somlyó oldalában.
 |
| Kapaszkodó ösvény a Somlyó felé |
Mi a kék háromszög jelzésnél jobbra
letértünk az útról, és felkapaszkodtunk a Somlyó füves ligetes tetejére.
Ezt a kis kitérőt mindenkinek ajánlom.
 |
| A fás, ligetes Somlyó-tető |
Fent a tetőn pihentünk, ettünk
és nézelődtünk és fotózgattunk. Készítettünk egy közös képet is.
 |
| A túracsapat |
 |
| Pihenő a Somlyón |
Fiam megette a „csúcs” csokit is. Itt néhány lódarázs is
lézengett, ezek röptét - mint a légiirányítók – folyamatosan követtük,
hogy ha szükséges védekezzünk. A kilátás is megéri azt a pár száz
métert. Kellemes lehet itt hosszabban is elidőzni. Tűzrakás nyomait is
látni, bár nem tudom mennyire lehet itt tüzet rakni.
Tehát
a pihenő után visszatértünk a kékre és hamar a somlyóvári kulcsosházhoz
értünk. Itt megállás nélkül a focipálya irányában lévő kilátóhelyhez
mentünk, amiről szép látvány tárult a Gerecse tömbjére és az alant
elterülő Tarjánra is.
 |
| A térképen jelzett "szép kilátás". Valóban szép. |
Visszaballagtunk a házhoz hogy a pecsételést
megejtsük. Ez itt izgalmasra sikeredett, mert 2 darázsfészek is 2
méteres körzetben volt, és 6-7 darázs repkedett vígan a nyalókás – mert
itt ez volt – doboz közelében. Hamar kicsempésztem két matricát, és a
közelben lévő asztalnál megtettük a ragasztást is. Aztán nem is vártunk
tovább – a darazsakat sem akartuk bosszantani – és hamar a lefelé tartó
útra tértünk. Elég nagy tempóban ereszkedtünk a Somlyó oldalában, az
erdőben. Az út jól járható volt és a fák lombjai is adtak védelmet a
meleg ellen. Nagy nehezen átkeltünk egy létrán – a GPS ez előtt jelezte
hogy átléptük a Fejér/Komárom-Esztergom megyehatárt – majd tempósan
megérkeztünk egy útkereszteződéshez, ahol egy vadetetőn „villogott” a
kék jelzés. Ott balra tértünk, de nagyon benőtt szakaszon haladt az
ösvény.
 |
| Dzsindzsa |
Ezen a szakaszon látszódott legjobban, hogy túl sokan nem voltak
erre mostanság. A kék jelzéseken észrevehető volt, hogy a felfestés
után nem sokkal esőt kaphattak, mert elég sok jel megfolyt a fákon.
Ahogy haladtunk a dzsindzsa nem igazán akart csökkeni. A pókok és
pókhálók ismét örömteli perceket okoztak nekünk, úgy hogy kaszáló
mozdulatokkal haladtunk az ösvényen. De mint mindennek, ennek is vége
szakadt, és kiértünk egy megművelt területre. Itt pihentünk egy keveset,
majd ismét nekivágtunk az útnak. A távolban már felderengtek
Nagyegyháza épületei is. Legalábbis mi annak gondoltuk őket. Kis
kanyargás és néhány nagyobb tócsa kikerülés után elértük a Kettes-tavat.
 |
| A Kettes-tó partján |
Itt csináltunk néhány képet, majd haladtunk tovább. Utunkat egy murvás
úton folytattuk és elhaladtunk egy tanya mellett. Hangos kutyaugatás kísérte
lépteinket, de szerencsére a kutyák nem tudtak kijönni az útra a kerítés
miatt. A fórumokon írt élménybeszámolók szerint nekünk szerencsére már
volt kerítés, nem kövekkel kellett elhajtanunk az ebeket. Nádas,
mocsaras szakaszon haladtunk majd kis idő múlva elértünk egy gazdasági
részt. Itt birkákat is láttunk, sőt ezek „nyomait” is az úton.
Áthaladtunk az M1-es autópálya hídja alatt, és a Szárligetre vezető
aszfalt út bal oldalára tértünk. Hát nem volt egy felemelő élmény amíg
azon gyalogoltunk. Kb. a Körösi Csoma Sándor forrással szemben egy kis
ösvény letért balra, így hát azon folytattuk a menetelést a Hajagos
oldalában.
 |
| Úton a Hajagoson |
Ismét erdőben emelkedett az út, és ismét találkoztunk a már
jól ismert pók lakótelepekkel. Amint utunk lejteni kezdett, már
hallottuk is Szárliget hangjait. Jobban mondva a vasútállomás
hangosbemondóját. Érdekes volt, mert már olyan hangos volt mintha
mellette lettünk volna, de körülöttünk még az erdő volt az úr. Aztán
hirtelen léptünk ki a fák közül, és gyors trappolással már a
vasútállomásnál is voltunk. Mivel reggel az indulásnál pecsételtünk itt,
így már csak beszálltunk az autóba és hazahajtottunk.
 |
| Szintábra |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése