2012.10.22. - ORSZÁGOS KÉKTÚRA ( OKT ) 101. szakasza ( Csókakő - Gánt ) - Vértes

Szakasz hossza: 18,6 km
Valóságban bejárt út hossza (bekötőutakkal): 18,8 km
Útvonal:

Szakasz magassági adatok: Min: 157 m, Max: 462 m, Átlag: 338 m

Emelkedés: 460 m

Lejtés: -399 m

Max. meredekség: 18,8% 

Max. lejtés: 17,8% 

Átlag emelkedés/lejtés: 4,1%/-4,5%

Erre a túrára kivételesen hárman mentünk, mert a nővérem is kedvet kapott kicsit egy természet járáshoz. Így hát kocsiba vágódtunk és irány Gánt! Előtte igencsak tanakodtam hogy honnan induljunk a túrával. Hivatalosan ugye Bodajkon van egy pecsét , majd Csókakőn, - tehát ezekről a helyekről érdemes a túrát indítani - viszont úgy döntöttem, hogy figyelembe veszem a logisztikai igényeket is. Így hát a Sandokan étteremtől indultunk. Oda természetesen a Gántról induló busszal mentünk. Így a 81-es főút csókakői leágazásánál szálltunk le a buszról. Gyors málházás után el is kezdtük túránkat a nem éppen izgalmas első szakasszal, ami a Csókakőre vezető aszfaltcsík volt. Legalább a látvány szép volt ahogy előttünk tornyosult a Vértes fákkal teleszórt fala. Szerencsére nem volt nagy forgalom és szép lassan kapaszkodóba átmenő sétával értük el Csókakő házait. Nem volt éppen izgalmas szakasz, én inkább elvinném a kéket Bodajk v.m. után  jobbra a szántók felé Sőrédre, majd onnan ismét szántókon át Csókakőre. Legalább nem az aszfalton talpalna az ember a pöfögő autók mellett. Szóval elértük a települést és a fő úton haladva meg is álltunk a Vadász sörözőnél, ahol elvégeztük a pecsételést majd mentünk is tovább. Az út egyre jobban emelkedett. Előttünk feltűnt a katolikus templom, mögötte a már barnás vörösben játszó erdős hegyoldal is közelebb látszott. 

Csókakői templom, mögötte a Vértes

Pár perces séta után meg is érkeztünk a vár alatti parkolóhoz, ahol éppen felújítási munkálatokhoz készülődtek. Legalábbis az a rengeteg díszkő ezt engedte feltételezni. Itt készítettem néhány fotót a hegy oldalában terpeszkedő várról.

A vár látképe a parkolóból

Ide hallatszottak a várban folyó felújítási munkálatok kopácsoló hangjai is. Még megnéztük Horthy Miklós és a Trianon emlékművet, majd bevetettük magunkat a rengetegbe.

Trianon és Horthy emlékmű

A Vár-völgy szurdokos ösvényén emelkedtünk tovább. Itt végre már valóban a természetben érezhettük magunkat. Balra egy épített lépcsősor vezetett felfelé a fák között a várhoz.

A várhoz vezető lépcsősor

Ezt most kihagytuk és haladtunk, illetve kapaszkodtunk tovább előre. A nap a fák maradék lombjai között szépen besütött. 

A lombok között beszűrődő napsütés a Vár-völgyben

Kellemes időben kapaszkodtunk tovább, és felértünk a Határnyiladékhoz, majd átvágtunk  a vegyes tölgyes fennsíkon. Itt már szintben haladtunk, és rá is tértünk egy aszfaltútra, amin jobbra kanyarodva haladtunk egy keveset. Majd mikor az út balra kanyarodott, mi egyenesen haladtunk tovább egy ösvényen. Innentől kezdve enyhe hullámvasutazás következett, és hol erdő hol irtások, vagy fiatal erdők között vezetett az utunk.

A vértesi erdőben

Néhol az ösvény elég dzsindzsás volt, úgy hogy a ruhánkon marad néhány marasztaló növényi darab. Egyre több fenyő is került az utunkba fiam örömére, mert neki ez a kedvenc fája.

Fenyők a Vén-cser környékén

Ez valószínűleg a Skandinávia iránti szeretete okán van így. Sok érdekes dolog nem volt, így beszélgetve haladtunk a kéken. Nemsokára újra elértük az műutat, majd azon haladtunk egy darabig. 

Egy kis műút is tartozott a túrához

Egy éles kanyarnál balra letértünk róla, majd emelkedőbe kezdtünk. Itt egy nagyon szép erdős részen haladtunk, igazán hangulatos volt. Elértük a K és Z jelzés találkozását és ott megpihentünk kb. 5 percre az információs táblák alatt. Aztán újra nekiindultunk és hamarosan balról elhaladtunk a Hajdúvári vadászház mellett, majd lassan megkezdtük az ereszkedésünket a Antal-árok felé. Itt rengeteg gombát láttunk az ott heverő farönkökön, ill. a még álló korhadt fatörzseken. 

Rengeteg gomba volt az erdőben

Aztán elhaladtunk egy itató mellett ahol még só is volt kitéve az állatoknak. Legalábbis mi úgy gondoltuk hogy só tömböket látunk fényesre nyaldosva. Ezen enyhén lejtős úton érkeztünk el az Antal-árok aljánál vezető földúthoz. Egy kis gyaloglás után el is maradt mögöttünk az erdő és kiértünk egy szélesebb - majdnem rétnek lehetne nevezni - részre ahol jól kijárt földúton haladtunk tovább, most már egyenesen Gánt felé.

Az Antal-árok után futó földúton Gánt felé

Bal oldalunkon a sziklás domboldalban bújt meg a Gánti-barlang. Aztán néha a földútról megpillantottuk Gánt szélső házait is. Öreg tölgyek között haladtunk el. 

Szép tölgyek szegélyezték az utat

Majd néhány perc múlva balra vitt tovább a kék, lovak mellett, Aztán beértünk a házak közé. A templom mellett elsétáltunk a Gránás turistaházhoz pecsételni és ezzel tulajdonképpen be is fejeztük a mai túránkat. Visszaballagtunk az autónkhoz és hazamentünk.

Gránás turistaház (pecsételőhely)

2012.05.19. - ORSZÁGOS KÉKTÚRA ( OKT ) 16. szakasz ( Dobogókő - Visegrád ) - Pilis

Szakasz hossza: 23,9 km
Valóságban bejárt út hossza (bekötőutakkal): 26 km
Útvonal:

Szakasz magassági adatok: Min: 103 m, Max: 693 m, Átlag: 426 m

Emelkedés: 662 m

Lejtés: -1252 m

Max. meredekség: 28% 

Max. lejtés: 37% 

Átlag emelkedés/lejtés: 5,8%/-7,1%

Kellemes napsütéses időben vágtunk neki az OKT következő szakaszának. A logisztikát megoldottuk úgy, hogy az autót Esztergomban hagytuk, onnan mentünk Dobogókőre busszal. Az Eötvös Lóránd menedékháznál éppen valamilyen főzőverseny volt, írigyeltem azokat akik körbevették a bográcsokat és elmerülten kóstolgatták a jobbnál-jobb étkeket.

Eötvös Lóránd menedékház

Mi nem ezért jöttünk, úgy hogy a gyors pecsételés után kimentünk a Dobogó-kőhöz és nem tudom hányadszorra megnéztük a kilátást a Duna kanyarra. Mint mindig most is elvarázsolt, hogy kicsiny Hazánkban milyen szép helyek vannak, amikre büszkék lehetünk.

Kilátás Dobogókőről

Aztán nekivágtunk a kb. 25 km-es útnak. Elsétáltunk a sípálya mellet, ahol télen nagyon jó forralt bort ittam. Most természetesen nem volt akkora forgalom, meg hát így zöldben más arcát is mutatja a természet. Átmentünk a műúton és tölgyszálerdőben folytattuk az utunkat kelet felé. Az Öreg-vágás környékén a kék terelésére felhívó táblát láttunk és természetesen ezt tudtuk is, így nekivágtunk az elkerülő útnak a piros háromszög jelzésen.

A terelésről informáló tábla

Enyhén lefelé ereszkedtünk a Király völgyben szép szálerdőben futó kényelmes szekérúton.

Úton a Király-völgy felé

Így értük el a Bükkös-patak völgyét. A piros és kék kereszt jelzés itt vezetett minket vissza az eredeti kék jelzésre. Amint itt jobbra majd balra kanyarodtunk el is értük a Sikárosi-rétet. Szépen kitárulkozott a zöld mező előttünk. Kényelmes úton haladtunk át a füves réten.

Át a sikárosi-réten

A réten átvágva egy meglehetősen megtépázott fenyves mellett haladtunk el, majd egy patak partján elértük a Szilágyi Bernát-forrást. Ítt a nyírfák árnyékában megpihentünk a padoknál és asztaloknál. Ettünk, ittunk, majd én legyalogoltam a patak partjára, ami elég elhanyagolt állapotot mutatott. Vagy legalábbis bennem ezt az érzetet keltette. 

Pihenő a Szilágyi Bernát-forrásnál

A pihenő után utunk egy tölgyesben folytatódott, majd eljutottunk a sikárosi őrháznál lévő pecséthez, ami egy fa oldalán volt rögzítve. Itt elvégeztük szokásos pecsételést, amit ismét nagy örömmel végeztem. Van valami jó érzés abban ahogy beütjük a tintás nyomot a füzetbe. Azonnal indultunk tovább és egy hídon átkeltünk a Bükkös-patak - mint később kiderült nem egyetlen - hídján.

 

Híd a Bükkös-patak felett

A híd után balra egyből a Lenkó-emlékmű fogadott minket. Megnéztük a márványtáblát, majd körülnézve levontuk a következtetést hogy itt ritkán állnak meg pihenni a túrázok, mert elég elhanyagolt állapotban voltak a padok és az asztal. Pedig barátságos hely lehetne ha ki lenne csinosítva. Őszintén mondom megérdemelné a hely, de sajnos ennek a barátságos érzésnek valamiért még a nyomát sem éreztem. Talán a nedves levegő és a félhomály okozta ezt az érzést bennem.

Lenkó-emlékmű

Továbbhaladva a fák között, az ösvény a patak mellett kanyargott, néha át is haladtunk egy-egy hídon. Elhaladtunk a Kárpát-forrás foglalata mellett. Érdekes módon rengeteg vágott virág volt a forráshoz téve, de nem néztük meg ennek okát, hanem haladtunk tovább. Egy ifjúsági tábor mellett is elhaladtunk, ami elég elhagyatottnak tűnt. Ilyet máshol is láttunk már - pl. Szárliget előtt - de soha nem láttunk sehol táborozókra utaló nyomokat. Most sem volt másképp. Átkeltünk balra egy műúton, majd az Öreg-nyílás-völgyben kapaszkodtunk észak felé. Elértünk egy üdülőtelepet Pilisszentlászló mellett, majd itt betértünk a Kis Rigó vendéglőbe, ahol elfogyasztottuk jól megérdemelt finom ebédünket. A vendéglő nagyon szép és nyugodt helyen van. Mindenkinek ajánlom hogy a fedett teraszon lévő rusztikus fa asztaloknál töltsön el egy ebédet vagy vacsorát.

Kis Rigó vendéglő

Az ebéd után szedelőzködtünk, és a vendéglőt megkerülve leereszkedtünk Pilisszentlászló központja felé. A Gesztenyés sörözőben elkértük a pecsétet és elvégeztük a pecsételést, majd indultunk is tovább a kéken. Még éreztük az ebéd visszahúzó erejét, ezért hamar túl akartunk lenni az előttünk álló emelkedőn, így hát nekivágtunk.

Szent László szobra a templom előtt

Itt volt egy kis kavarodás, mert a házak között eldugott ösvényt pont nem láttuk mindenféle gazdasági járműtől, így simán elgyalogoltunk mellette egy privát faház udvarára. Szerencsére itt már feltűnt hogy ez nem a kék, így visszagyalogoltunk 30 métert és egy ütött kopott gép mellett észrevettük az ösvényt ami egy kőkerítés mellett vitt be az erdőbe. A baj az volt, hogy az ösvény előtt balra is állt egy pótkocsi, ami a lenti képen nincs, viszont ettől alig lehetett észrevenni a bejárót.Gondolom itt máskor is állnak gépek, tehát itt érdemes figyelni.

Az eldugott ösvény

Emelkedni kezdett az ösvény. Egy szép tölgyesben jártunk a Rózsa-hegy oldalában, majd a Szent László-hegy felé fordult az ösvény és kiértünk egy gazdasági műútra.

Szép tölgyesben a Rózsa-hegy oldalában

Szerencsére nem kellett a műúton végig talpalnunk, mert egy idő múlva  kék levágott balra az erdőbe. Itt szép árnyas fák között haladtunk egészen a Pap-réti erdészház kerítéséig. Itt megejtettük a pecsételést és pihentünk egy 10 percet. Jól esett már az árnyékban maradni, mert igencsak meleg lett még itt a fák között is. Itt találkoztunk pár kirándulóval, akik ennél a csomópontnál vagy négy irányba szétszéledtek.

Előttünk a Pap-réti erdészház

Mi is tovább indultunk jobbra. Kis idő múlva elhaladtunk a Palóczki-rét mellett ahol két család hangos bográcsozását csodálhattuk meg. Majd egy hirtelen balra forduló ösvényen kezdtük meg az Úrasztal-oldalban a haladást. Emelkedés, oldalazás volt végig a fák között. Nekem az egyik legszebb része volt a mai túrának. A kilátás több helyen is pazar volt.

Az Úrasztal-oldalon futó oldalazó ösvény

Sok nézelődés után értünk ki a Vízverés nyergéhez. Ami üdítő fényorgiával fogadott az oldalazás közbeni néhol félhomályos ösvény után.

Vízverés-nyerge

Folytattuk az utunkat és átkeltünk egy létrás kerítésen, majd ismét szálerdőben haladtunk a Barát-halomnál lévő Moli-pihenő felé. Innen nagyon szép kilátás volt a Dunakanyarra és a Szent Mihály-hegyre.

A Moli-pihenő

... és a kilátás

Pihentünk kb öt percet a padon majd az ereszkedő köves ösvényen nemsokára elértük a Borjúfőt. Itt a kilátás miatt ismét tartottunk egy rövid pihenőt, ahol észrevettem hogy a fényképezőgépem - a videók készítése miatt - erősen merült állapőotba került, tehát spórolnom kellett a használattal. Szép volt innen a Visegrádnál lévő völgy a településsel és a Duna túlpartján Nagymaros házai ahogy a hegyre kúsztak fel. Nagyon jó hely lenne ez, de nagyobb csoport el sem férni ezen a kiszögelésen.

Borjúfő

Innen hosszan ereszkedve majd ismét emelkedve jutottunk fel a Fekete-hegy rétjére ahonnan már csak rövid sétára volt a bob pálya, ami fiam azonnal ki is próbált. Ezután leereszkedtünk a Fellegvár parkolójához. Itt a fiam elkunyerálta tőlem a két túra botomat és ezzel vágott neki az erősen lejtő kálvárián áthaladó ösvénynek. Hát bot nélkül keményen megérezték a térdeim a nézelődésekkel tarkított erős ereszkedést.

Indul a kemény ereszkedés a Visegrádra

Visegrádra hamar beértünk. A lefelé tartó ösvény tele volt papucsos kirándulókkal, akik lehet hogy a Fellegvárhoz próbáltak meg eljutni, de félúton általában visszafordultak. A házak között egyenesen a komphoz mentünk és elvégeztük a nap utolsó pecsételését. Szerencsére sokat nem kellett várnunk a buszra ami visszavitt minket Esztergomba a kocsihoz. Kimondottan szép túra volt, nemhiába az egyik legtöbbet felkeresett hegységünkről van szó.

A komp

Szintábra

2012.04.28. - GERECSE I. - Nyerges 20 teljesítménytúra

Szakasz hossza: 19,8 km
Útvonal:

Ez a nap is elérkezett. Bármilyen furcsa, eddig még nem vettem részt teljesítménytúrán. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy kissé tartottam attól, hogy itt valóban a táv és az idő fontos nem a természet, illetve nem egy csendes magányos dolog. Aztán persze a kipróbálás mellett szólt a kollégám lelkesedése, aki évek óta járja a Gerecse 50-et. Így idén már elgondolkodtam a dolgon, illetve fiam is szeretett volna egy ilyen túrán kipróbálni magát. Már csak az kellett eldönteni, hogy melyik TT-re menjünk. Kettő jöhetett számításba indulásnak. Az egyik a Gerecse 20 volt a másik a Nyerges 20. 40 ill. 50 km-re nem akartam menni kezdésnek. Nem szerettem volna ha loholás lesz a természetjárásból. Aztán az is közrejátszott, hogy a Gerecse 50/20 már jól kinőtte magát, és hát a tömeg nem igazán vonzott. Így végül is a Nyerges 20 mellett maradtunk. Szombat reggel tehát 7 óra után indultunk otthonról Nyergesújfalura, a sportpályához. 8 óra előtt regisztráltunk a sátornál, megkaptuk az itínert és nekivágtunk.

A regisztrációs sátor

Az időjárás talán túl kegyes is volt hozzánk, hiszen ezen a szép áprilisi napon 30 fok körüli hőmérsékletet jeleztek előre a modellek. Indulás után 10 perccel már meg is álltunk, mert egy fontos momentum - naptej és kullancsriasztó felvitele a bőrünkre - kimaradt az indulás előtt. Ezután már felkészültebben folytattuk az utunkat a településről kifelé haladó szekérúton. Valóban elsőre nem tűnt nagynak a tömeg. Előttünk is, mögöttünk is 50-100 méteres távolságokban 3-as 6-os csoportok rótták a kilométereket.

Nyergesújfaluról kivezető földút a Búzás-hegy mellett

A Búzás-hegy aljánál a Sándor patakon átívelő hídnál találkoztunk a kollégámmal. Mint megtudtam, idén ő is a 20-ast választotta. Mivel ő kényelmesebb tempóban és nézelődéssel teljesítette a távot, így kis beszélgetés után elmaradt mögöttünk. Kis idő múlva egy Z kanyar után erdőbe értünk, ami a egyre jobban tűző nap miatt kellemessé tette az utat. Az emelkedő néha erősödött, de jó tempóban lehetett előzni. Egyetlen problémát csak a szűk úton való előzés jelentett. Néha lassították a tempónkat az előttünk haladó 6-os 8-as csoportok. Kósa Ernő kopjafájánál egy kellemes kis erdei pihenő van kialakítva padokkal és asztalokkal.

A Kósa Ernő kopjafájánál lévő pihenő mellett

Mi is lepihentünk, és ittunk illetve megettük a reggeli szendvicsünket. Igaz kis fekete bogarak repkedése hamar indulásra késztetett bennünket. Az út szintben haladt egy darabig, aztán lejteni kezdett. Kellemes sétával értük el az erdő végét, ahol jobb kéz felől ismét egy nagyon szimpatikus erdei pihenő volt kialakítva sok asztallal és paddal. Természetesen itt nem álltunk meg, bár ha tudtuk volna a kopjafánál hogy itt van ez a hely, akkor inkább itt álltunk volna meg. Kitárulkozott előttünk a hegyek között megbújó szép kis Mogyorósbánya.

Pillantás Mogyorósbányára

A földút velünk együtt befutott a községbe. Elhaladtunk a Kakukk vendéglő mellett, ahova lassan a kéktúra kapcsán be is kell majd térnünk. Talán a főtéren voltunk, mikor a kék jelzésen balra betértünk a házak közül az erdőbe, és kapaszkodóba kezdtünk. Hamarosan mély löszfalak között haladt az út a Kő-hegy oldalában. 

Kapaszkodó a Kő-hegy oldalában a kék jelzésen

Itt egy kicsit gyorsabb tempóra kapcsoltunk és megelőztünk vagy 25-30 túratársat, így az ellenőrző pontot egyedül értük el. Megkaptuk a pecsétet, majd a csokit és letelepedtünk a fenyők árnyékában. Ekkor estek be azok akiket elhagytunk az utolsó 200-300 méteren és jó kis sor alakult ki. Azért nem tettük rosszul hogy kielőztünk.

A Kő-hegyi ellenőrzőpont

Kis pihenés után kigyalogoltunk a Kősziklához, és megnéztük a pazar panorámát. Jól látszódott a Duna vonala Esztergommal, a Kis-kő és a Nagy-Gete. Jól szemügyre lehetett venni a kéktúrás útvonalat, amit hamarosan teljesíteni fogunk. Ezt a kilátást mindenkinek látnia kell aki erre jár!

Kilátás a Kő-hegy kiugró szikláiról. A távolban a Duna és Esztergom

Még akár órákat lehetne itt pihenni és nézelődni, de indulnunk kellett. A K+ jelzésen ereszkedtünk lefelé a Látó-hegy oldalában újra a K jelzés felé. Ezt a sávot nem rég jelölték ki, ez látszódott a festésen is, illetve hogy az itíneren kívül semmilyen térkép még nem jelezte. Egy elágazásnál kis tanakodás volt, mert a jelzés jobbra – észak-nyugat - felfelé fordult, viszont Péliföldszentkereszt földrajzilag balra – dél-nyugatra – volt. Aztán elindultunk a jelzés után és valóban kb. 60-70 méterre a jó irányba fordult egy hajtűkanyarral. Aztán már a Mária-út is csatlakozott hozzánk. Egy egyenes lejtős szakasz következett, amin jól lehetett látni a kisebb-nagyobb csoportokat, ahogy róják a kilométereket.

Mint a hangyák...

Péliföldszentkereszt temploma felé

Kellemes sétával értük el Péliföldszentkeresztet. A templom mögött volt az ellenőrző pont. Jó sokan voltak körülötte, de ez annak is köszönhető volt, hogy a szorgos szervezők gyors ütemben gyártották a paprikás zsíros kenyeret lilahagymával. Itt mindenki jó kedvel falatozott és feltöltötte vízkészletét. Én is betermeltem 3 kenyeret, és egy 10 perces pihenő után nekivágtunk a második szakasznak.

Az ellenőrzőpont.

A meleg teljesen egy nyári kánikulai napra emlékeztetett, nem egy áprilisira. Elhaladtunk a templom mögött és balra felfelé indultunk egy kerítés mellett. Hamar elértünk a szent kutat, majd gyors tempóban libasorban a többiekkel egy kicsit benőtt ösvényen haladtunk felfelé az Öreg-kő alatti szőlők felé.

Szent-kút

Előttünk az Öreg-kő

Egy nagy nyílt tisztáson hullámvasutaztunk, de szépen növeltük is közben a magasságot. Ezeken a szakaszokon nagyon jól látszódott hogy jó sokan teljesítik a túrát. Az emelkedő bevezetett az erdőbe az Öreg-kő oldalában. Árnyas fák árnyékában emelkedtünk folyamatosan. Elértük az Öreg-kői ellenőrzőpontot. Ott pecsételtünk, majd az ott osztogatott nápolyit erőforrásaink tuningolására felhasználtuk. Pihentünk egy 5 percet, majd a hegy keleti oldalán haladva indultunk tovább. Itt jó pár terepfutó megelőzött minket. A legidősebb lehetett vagy 70 éves, úgy hogy azért elgondolkodtam hogy lehet még az állóképességemet javítani az évek során.

Árnyas fák között az Öreg-kő oldalában

Észak felől kerültük a hegyet, majd ereszkedésbe kezdtünk Bajót felé. Nagyon tetszett ahogy a templomtorony mutatta az irányt. Pont előttünk bukkant ki a bokrok közül, és ez nagyon hangulatossá tette az utat.

Érkezünk Bajótra

Beértünk a településre és folyamatos jobbra tartás mellett elértük a főutat. Azon gyalogoltunk addig, amíg az út bal oldalán meg nem láttuk a zöld jelzést hogy elindul felfelé a Magyar-hegyre. Jó kis kaptató kezdődött.

A Magyar-hegy oldalában. Háttérben Bajót

A házak közül kiérve a fiam erőteljesen meg is előzött. Fent olyan bokros, ligetes füves fennsík szerűség várt minket. A szél jól megerősödött, de a nap továbbra is erősen tűzött., A kezemen éreztem hogy szinte tűzött. Jó pár száz méterről már láttuk a következő - utolsó - ellenőrzőpontot.

Ellenőrző pont a Magyar-hegyen

Ott ittunk és ropit kaptunk, majd a pecsételés után pihenés nélkül vágtunk neki az utolsó - szinte végig ereszkedő - szakasznak. Hamar leértünk a Német-völgy pincesorához ahol a murvás út azonnal éreztette hatását a lábunkra. 

Nyergesújfalu - Német-völgyi pincesor

Érezhetően nehezebb volt haladni rajta. Bár nem tudom hogy a túra vége éreztette-e inkább magát, bár fáradtnak nem éreztük magunkat. A pincesort elhagyva kis idő múltán kereszteztük a Bajótot Nyergesújfaluval összekötő utat, majd a Bajót-patokot és beértünk a tavak közé. 

A tavaknál. Közel a cél

Itt a már induláskor látott hétvégi házak között kanyarogva értünk vissza a sportpályára. Megkaptuk az utolsó pecsétet, majd egyből az oklevelet és kitűzőt is. Úgy hogy már ilyen is van otthon, de biztos vagyok benne, hogy továbbiak fogják követni. Még a sátornál kaptunk pizzát amit befaltunk. A padoknál pihentek a már beérkezett túratársak is.

A megérdemelt pihenő

Negyedórás pihenő után szedelőzködtünk és hazaindultunk. Nagyon kellemes élménnyel lettünk gazdagabbak és köszönjük a szervezést! Jövőre ugyanitt!