A túra útvonala:
Ezen a hétvégén nem terveztem hogy túrázni megyünk, de nem várt jó idő volt, úgy hogy rábeszéltem a fiamat egy kis kirándulásra. Reggeli közben döntöttem el hogy hová menjünk. Először a Pilis jutott az eszembe, de aztán arra gondoltam hogy ott már számtalanszor jártunk, úgy hogy más úti célt kellett választani. Így történt hogy a Vértesnél maradtunk. Mivel nagyon hirtelen dőlt el az egész, próbáltam kiválasztani egy olyan indulási pontot, amit gyorsan kényelmesen kocsival is elérhetünk. Ezért döntöttem a Szárliget közelében fekvő Birkacsárda mellett. Igaz ez egy kéktúra útvonal és hát gondolom még bejárjuk máskor is, de szép szakasznak tűnt. Az 1-es főút melletti Birkacsárdánál leparkoltunk az autóval, majd nekiindultunk a kis túránknak a kék jelzésen. Először egy jó darabig aszfaltozott úton haladtunk. Egyből az erdő után balra egy szép kis tavas telket láttunk. Persze a tulajdonos osztrák volt a kihelyezett táblákból ítélve. Csákányospusztánál jobbra elhagytuk az utat, és egy lepusztult mezőgazdasági épületegyüttes mellett nekivágtunk a földúton futó kék jelzésnek. Mellettünk jobbra elmaradt egy altábor, ahol gondolom gyerekek szoktak táborozni. Aztán elérkeztünk a turistaszállóhoz. Ott épp takarítás volt folyamatban, majd az ugató kutyák mellett ráfordultunk a Mária-szakadék felé tartó ösvényre.
 |
| A Mária-szakadék bejárata |
Maga a Mária-szakadék igazából egy völgy, amit kisebb-nagyobb sziklafalak vesznek körül.
A szakadékon végigmenve igazán szép vértesi tájban gyönyörködhetünk. A szakadék nyugati végén egy fába van vésve egy Mária kép.
Ahogy továbbhaladtunk, a fák között előtűnt a Körtvélyesi erdei temető néhány sírköve.
Érdekes és megindító érzés állni a fák között a csöndben, és nézni ezeket a sírköveket, ahogy lassan az enyészeté lesznek. Vajon vannak még élő rokonok? Tudják egyáltalán hogy valaki itt nyugszik aki nélkül nem is élnének? Talán én is ilyen helyen szeretnék nyugodni. Ilyen, és ehhez hasonló érzések futottak át rajtam.
Az elgondolkodtató hely után továbbindultunk. Kiértünk egy útra, és elágazáshoz értünk. Tábla jelezte hogy a Vitányvár jobbra, Körtvélyespuszta balra, a Béla-forrás szembe van.
Nosza! Gondoltuk megnézzük a forrást, hátha tudunk belőle vizet venni. Egy jó dzsindzsás ösvényen leereszkedtünk a forráshoz. No sok értelme ne volt. Egy elhanyagolt gazos domboldalból egy rozsdás vascsövön folyt kifele a víz. Lehet hogy iható, de mi nem éltünk vele. Visszakapaszkodtunk az útra, és elindultunk a rom felé. Kb. 400 méter után balra letértünk az útról, és ismét a fák közé vetettük magunkat. majd 3 km-es út után értük el a Vitányvár romjait.
Itt eltöltöttünk 1 órácskát. Körbejártuk a romokat, Pihentünk, és nézelődtünk. Aztán ugyan azon az úton elindultunk visszafelé a kék jelzésen. Amikor újra elértük a döngölt utat, végigmentünk rajta Körtvélyespusztáig. Ahogy odaértünk olyan épületeket láttunk, amik szinte lehagyatva álltak. Bár valószínűleg lakják őket. Bár lehet hogy nem folyamatosan. Viszont az erdős szélén egy szép kis kápolnát láttunk. Az ajtón lévő kereszt alakú nyíláson szépen be is tudtunk nézni. Gyakorlatilag egy egyszerű kis oltár volt bent, egy Krisztus szoborral.
Ezután visszaindultunk a Mária-szakadék felé. De most nem a kéken, hanem a kék kereszten a szakadékot kikerülve mentünk vissza a Csákányospusztai Turistaszállóhoz, majd a parkolóban hagyott autónkhoz. Közben Kornél szedret szedegetett az út mentén. Kellemes kis túra után jó volt hazamenni és pihenni egyet.
Az elgondolkodtató hely után továbbindultunk. Kiértünk egy útra, és elágazáshoz értünk. Tábla jelezte hogy a Vitányvár jobbra, Körtvélyespuszta balra, a Béla-forrás szembe van.
Nosza! Gondoltuk megnézzük a forrást, hátha tudunk belőle vizet venni. Egy jó dzsindzsás ösvényen leereszkedtünk a forráshoz. No sok értelme ne volt. Egy elhanyagolt gazos domboldalból egy rozsdás vascsövön folyt kifele a víz. Lehet hogy iható, de mi nem éltünk vele. Visszakapaszkodtunk az útra, és elindultunk a rom felé. Kb. 400 méter után balra letértünk az útról, és ismét a fák közé vetettük magunkat. majd 3 km-es út után értük el a Vitányvár romjait.
Itt eltöltöttünk 1 órácskát. Körbejártuk a romokat, Pihentünk, és nézelődtünk. Aztán ugyan azon az úton elindultunk visszafelé a kék jelzésen. Amikor újra elértük a döngölt utat, végigmentünk rajta Körtvélyespusztáig. Ahogy odaértünk olyan épületeket láttunk, amik szinte lehagyatva álltak. Bár valószínűleg lakják őket. Bár lehet hogy nem folyamatosan. Viszont az erdős szélén egy szép kis kápolnát láttunk. Az ajtón lévő kereszt alakú nyíláson szépen be is tudtunk nézni. Gyakorlatilag egy egyszerű kis oltár volt bent, egy Krisztus szoborral.
Ezután visszaindultunk a Mária-szakadék felé. De most nem a kéken, hanem a kék kereszten a szakadékot kikerülve mentünk vissza a Csákányospusztai Turistaszállóhoz, majd a parkolóban hagyott autónkhoz. Közben Kornél szedret szedegetett az út mentén. Kellemes kis túra után jó volt hazamenni és pihenni egyet.
A környékről értékes infók még ezen a linken: Magyar Barangoló
1 megjegyzés:
Kedves Sothy!
Jól indult a blog, örülnék, ha olvashatnám a folytatást!
Megjegyzés küldése