Táv: 14 km
Útvonal:
Szakasz magassági adatok: Min: 215 m, Max: 413 m, Átlag: 325 m
Emelkedés: 280 m
Lejtés: 382 m
Max. meredekség: 16,5%
Max. lejtés: 17,0%
Átlag emelkedés/lejtés: 4,7%/-4,4%
2 napos előtervezgetés után egy szombati napon nekivágtunk az OKT Vértesi szakaszának. Nem is akárhol, hanem éppen a közepén. A tervezgetés igazából a logisztikán alakult. Megpróbáltam egy viszonylag egyszerűen megközelíthető helyszínt választani. A Szárliget-Várgesztesi szakasszal nem akartam kezdeni, hiszen annak egy részét már egy előző túrán végigjártuk oda-vissza. Tervezgetés közben felmerült bennem, hogy a Vértest legkényelmesebben egy sátorral érdemes végigjárni 2 nap alatt. De mivel sátrunk most épp nincs, ezt kihagytuk. Így maradt a címben is leírt szakasz. Kocsival Gántra mentünk, majd onnan busszal Csákvárra. Csákváron volt még még kb. ¾ óránk, amit reggeli lángosozással, gyümölcsvásárlással, majd a – most kórházként működő - Esterházy-kastély rövid megtekintésével ütöttünk el. Sajnos tényleg nem volt időnk mindenre, ezért elhatároztam, hogy ide valamikor még visszajövünk.
 |
| Az Esterházy-kastély |
A Székesfehérvár-Tatabánya buszjáratra felszálltunk a kórháznál, majd rövid buszozás után meg is érkeztünk Kőhányáspusztára. Legalább 4 turistacsoport szállt le velünk. Mi egyenesen a pecsételő helyhez mentünk. Nem nehéz megtalálni, mert azonnal a – kivűlről igényesen kinéző - Steinau vendégház előtt található egy fa oszlopon. Ott lepakoltunk, elvégeztük a pecsételést, majd csináltam pár képet indulás előtt.
A házak elhagyása után nem sokkal eszembe jutott, hogy nem fújtuk be magunkat kullancsriasztóval ezért megálltunk pár perce elvégezni a műveletet. Közben két fiatalember jött velünk szembe a kéken, akik megkérdezték, hogy Gánt felé merre kell menni, mert nem volt náluk térkép. Mivel én sem néztem még meg pontosan a dolgot, a mellettünk lévő fára nézve mutattam rajta a kék jelzést, hogy akkor arra. Megköszönték, és elindultak a földúton a domboldal felé. Mi meg utánuk, hisz nekünk is Gánt volt az uticélunk. Kb. 150 méter megtétele után gyanús lett, hogy nem látunk jelzéseket. Nosza – ha már nálam volt – elő a GPS-t! És láss csudát, akkor vettük észre, hogy nem is jelzett ösvényen megyünk, tehát visszafordultunk az ominózus fáig. Amin ott integetett a kék, bár kissé csalókán, hiszen nem erre vezetett. Még visszább kellett menni vagy 60 métert Kőhányáspuszta felé és ott jobbra felfelé indulni a hegyoldalban. Egyből eszembe jutott a két túrázó, akit bizony – messze nem rosszakaratból – sikerült rossz útra téríteni. Ha olvassák ezt a blogot, ezúton is elnézést kérek tőlük!
 |
| Kőhányáspuszta, pecsételőhely |
 |
| Esterházy-kápolna Kőhányáspusztán |
Szóval rátértünk a helyes kékre elindult az emelkedésünk a hegyoldalban. Nyugodt kellemes erdőben haladtunk. A Nagy-tiszta oldalában még egy - ismereteim szerint - haragos siklót is sikerült megnéznünk, ahogy a szekérút közepén napozott.
Aztán a nap hatását már mi is megéreztük ahogy árnyék nélküli részen tűzött ránk. Kellemes érzés volt amikor az ösvény ismét a lombkoronák alatt haladt. Egy éles jobb hajtűkanyar után elkezdtük az ereszkedést a Csáki várrom (Oroszlánkő) felé. Az ösvény tele volt faágakkal és kövekkel. Ezt még tetézte a mély avar is, úgy hogy igencsak a lábunk elé kellett néznünk ha nem akartunk egy ficamot összeszedni. Aztán egy rövid pihenőt tartottunk a várrom alatti ösvényen ahol a kék rom jelzés leágazik.
Magához a romhoz nem mentünk fel, mert néhány kő maradvány miatt most nem volt kedvünk megmászni a dombot. Továbbindultunk és hamarosan kiértünk egy erdőgazdasági műútra. Itt megálltunk enni-inni és eltávolítani a kullancsokat a nadrágunkról. Hát voltak egy páran és ez a következő szakaszra is jellemző volt. Persze nem vártuk meg amíg belénk furakodnak, ezért fél óránként átnéztük magunkat. Amikor a Csáki vár alján lévő műútról balra az erdőbe fordultunk, nemsokára elértünk egy kis ligetes tisztást. Még árvalányhajat is láttunk. Itt nagyon kellemes volt a séta.
Aztán a Som-hegy oldalában ismét az erdőé lett az uralkodó szerep. Elsősorban tölgyesben haladtunk, majd a bükkök vették át az uralmat. Csodálatos hatalmas egyenes fák álltak az utunk mellett, és rengeteg páfrány volt az aljnövényzetben.
Jóformán csak az, mivel a bükkök lombkoronája ilyenkor már szinte záródik. Más nem igen élt meg ezen a részen.Aztán jobbról csatlakozott hozzánk a kék négyzet jelzés. Itt figyelni kell mert a kék a pecsételő hely előtt vagy 100 méterre balra ágazik, de nekünk a pecsételés miatt a négyzet jelzést követve Mindszentpusztára kellett menni. Azt tapasztaltuk, hogy a pecsétet – a régebbi leírásokkal szemben – már új helyre a turistaház kerítésére helyezték át.
Itt ismét a megszokott pihenés, evés-ivás következett, majd rövid nézelődés után visszaindultunk a kék leágazásig. Ekkor már kezdtek gyülekezni a viharfelhők a Vértestől keletre. A távoli dörgések a tempó fokozására késztettek minket. Hiszen hiába készültünk esőre is, jó lett volna anélkül megúszni a túrát. Egy darabig ismét bükkösben kapaszkodtunk felfelé a Hajszabarna oldalában, majd a Pap-völgyben tölgyesben kezdtük meg az ereszkedést Gánt felé. A zárt erdő részben véget ért és egyre ligetesebb részen haladtunk, fejünk felett a növekvő fellegekkel. Szerencsére a nap végéig semmilyen csapadékot nem kaptunk.
 |
| Haragos sikló |
 |
| Pihenő a várdomb alján |
 |
| A ligetes rész a Som-hegy előtt |
 |
| A jelzés a ligetben |
Aztán a Som-hegy oldalában ismét az erdőé lett az uralkodó szerep. Elsősorban tölgyesben haladtunk, majd a bükkök vették át az uralmat. Csodálatos hatalmas egyenes fák álltak az utunk mellett, és rengeteg páfrány volt az aljnövényzetben.
 |
| A Som-hegy oldalában |
 |
| A túra talán legszebb része volt |
 |
| A Telefon-nyiladék mellett |
Jóformán csak az, mivel a bükkök lombkoronája ilyenkor már szinte záródik. Más nem igen élt meg ezen a részen.Aztán jobbról csatlakozott hozzánk a kék négyzet jelzés. Itt figyelni kell mert a kék a pecsételő hely előtt vagy 100 méterre balra ágazik, de nekünk a pecsételés miatt a négyzet jelzést követve Mindszentpusztára kellett menni. Azt tapasztaltuk, hogy a pecsétet – a régebbi leírásokkal szemben – már új helyre a turistaház kerítésére helyezték át.
 |
| Mindszentpuszta. Pecsételőhely |
Itt ismét a megszokott pihenés, evés-ivás következett, majd rövid nézelődés után visszaindultunk a kék leágazásig. Ekkor már kezdtek gyülekezni a viharfelhők a Vértestől keletre. A távoli dörgések a tempó fokozására késztettek minket. Hiszen hiába készültünk esőre is, jó lett volna anélkül megúszni a túrát. Egy darabig ismét bükkösben kapaszkodtunk felfelé a Hajszabarna oldalában, majd a Pap-völgyben tölgyesben kezdtük meg az ereszkedést Gánt felé. A zárt erdő részben véget ért és egyre ligetesebb részen haladtunk, fejünk felett a növekvő fellegekkel. Szerencsére a nap végéig semmilyen csapadékot nem kaptunk.
 |
| Pap-völgy |
A Pap-völgy után elértük a Gánt előtti földeket, ahol jó néhány villanypásztoron átkeltünk. Szerencsénkre a felhők miatt a nap nem tűzött ezen a részen, így kellemes időben tűző napsütés nélkül tettük meg az utolsó másfél kilométert a településig.
Elhaladtunk a Mária kápolna és a templom mellett, majd meg sem álltunk a Vértes vendéglőig, ahol épp egy esküvőre készülődtek.
De a pecsétet megkaptuk, majd egy-egy fagyi elfogyasztása és a nadrágunk kullancstalanítása után beszálltunk az autóba és megindultunk hazafelé. Bodmér és Felcsút között kapott el minket a nap első zápora. Nagy gondot már nem okozott és szerencsésen hazaértünk.
 |
| Az út végén már Gánt |
Elhaladtunk a Mária kápolna és a templom mellett, majd meg sem álltunk a Vértes vendéglőig, ahol épp egy esküvőre készülődtek.
 |
| Gánt - Szent Vendel apát plébánia |
De a pecsétet megkaptuk, majd egy-egy fagyi elfogyasztása és a nadrágunk kullancstalanítása után beszálltunk az autóba és megindultunk hazafelé. Bodmér és Felcsút között kapott el minket a nap első zápora. Nagy gondot már nem okozott és szerencsésen hazaértünk.
 |
| szintábra |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése