2008.09.28. - BÖRZSÖNY I. ( Perőcsény - Csóványos - Nagy-Hideg-hegy - Nagybörzsöny )

Táv: 22 km
A túra útvonala:

Szeptember végén gondoltam, hogy egy börzsönyi túrát kellene végigcsinálnom. Megnéztem a térképet ill. néhány élmény beszámolót, és úgy döntöttem hogy az ÉNY-i területre fogok menni. Természetesen nem akartam kihagyni a Csóványost sem!
Ezért egy vasárnapon - jó korán reggel - beültem az autóba és nekivágtam. Esztergomnál átmentem a Mária Valéria hídon Szlovákiába, majd Letkésnél visszaléptem hazánkba. Utam célja Nagybörzsöny volt, mert ott akartam letenni a kocsit. Amint beértem - egy elég párás reggelen - a községbe, megálltam megnézni az Árpád kori templomot. Itt körülnéztem és csináltam néhány képet. 

Aztán a központi buszmegállóhoz mentem és leparkoltam a kocsival. Felvettem magamra a hátizsákot és irány a buszmegálló. Egy kicsit várnom kellett de jött a busz, ami szerencsére nem volt tele. A tervem a következő volt: Busszal Perőcsénybe megyek, majd onnan indítom a túrát, ami ide Nagybörzsönybe hoz vissza. Így is tettem. Kis buszozás után érkeztem meg Perőcsénybe, ahol szinte egy árva lelket sem láttam. 

A buszról velem ketten szálltak le, de ők is eltűntek a házak között. Körbenéztem és megkerestem a piros jelzést majd a temető felé vettem az utam. Ahogy azt elhagytam, már olyan volt az ösvény mintha nem igen járnának arra. Gondoltam ez nem igazán frekventált turista-út, azért néz így ki. De szerencsére pár méter után rendes szekérútban folytatódott a piros. Itt a Tilalmas-lápánál egy füves vegyes erdőben haladtam szép lassan felfelé a Jancsi-hegy nyerge felé. 

Nem mondanám hogy fantasztikus látnivalókat kínált ez az út, de a természet nyugalmát igen. Nekem pedig ez volt a lényeg. A nagy csöndben szinte csak a szél susogását lehetett hallani, a civilizáció zaját szerencsére már nem. Egy éles jobb kanyar után nemsokkal balra letértem az ösvényről a piros négyzet felé. Ez az ösvény egy darabig szintben haladt. Itt tettem egy néhány perces pihenőt, mert kitárulkozott előttem a Börzsöny látványa. Na nem az egészé, hanem csak a Godóvár  ill. a Csarna völgy. De itt már tényleg hegység jellege volt a látványnak. Vonatfüttyöt is hallottam a völgy felől. Ez csak a kemencei kisvasút lehetett.. Ismét elindultam. Az ösvény erős lejtmenetbe  kezdett, ami meg sem állt a fekete-völgy panzióig. Itt kereszteztem a kisvasút sineit, bár a látvány azt mutatta hogy erre sajnos még nem jár a vonat. Mint a térkép mutatta is, ez csak egy tervezett megálló. Remélem idővel ez is működni fog. Ezek a kisvasutak nagyon hangulatosak az erdőben. Átkeltem a Csarna-patakon, majd irány a hegyoldal! 

A zöld négyzetet követve próbáltam meghódítani. Sikerrel! Bár igencsak elfáradtam, mert torony irányt emelkedett elég erősen. Amikor elértem a zöld jelzést pár percre megpihentem kifújni magam. Aztán indultam tovább a Godó-rét irányába. Nagyon szép bükkös szakasz volt. Na az ilyenek miatt szeretek túrázni a hegyek között. 

Az ösvény folyamatosan emelkedve szépen kanyargott a hegyoldalban. Ahogy néztem menet közben a térképet, gondoltam hogy közeledek a Godó-réthez, hát majd ott megpihenek. Már amúgy is kezdtem éhes lenni. Egyszer csak kiértem az ösvény mellett egy tisztás szerűségre, amin volt pár szikla és gyönyörű kilátás a Holló-kő gerincére. Na ez volt az igazi Börzsöny! 

Nehéz vele betelni! Nem tudom hogy ez volt-e a rét, de én mindenesetre megálltam pihenni, és enni. Ahogy elővettem az otthon nagy gonddal elkészített szendvicseimet, a másik irányból egy 4 fős csoport érkezett. Ők is úgy gondolták, hogy ez jó hely egy kis pihenésre, ezért ledobálták a hátizsákokat, sőt még a pólót is!  De ők nem ám kis házi alufóliás szendvicseket vettek elő, hanem előkerült a lángolt kolbász, hagyma, egész kenyér, szalonna és bor! Szóval ilyen sport-társak is vannak! Voltak olyan kedvesek és megkínáltak borral, de köszönettel elhárítottam. Nem is tudom elképzeli hogy borozás után túrázzak! Bár lehet hogy ezzel csak én vagyok így. De minden pihenőnek vége szakad egyszer, így felcihelődtem és elindultam, most már a Csóványos felé. Az elején szintben haladtam az ösvényen, aztán lefelé ereszkedtem, de a Miklós-tető oldalában folyamatos emelkedésbe kezdett az út. Gyönyörű erdőben haladtam, bár mivel kilátás nem igen volt, nagy változatosság nem akadt. 

 

Szóval tapostam a zölddel jelzett ösvényt. A Dosnya-nyereg után folyamatos emelkedésbe kezdetem egészen a Magosfa (Tátralátó) csúcsáig. Mint kiderült itt régebben valami vár állott....most kőhalom. Itt már 915 méteres magasságban jártam. Bár egy kicsit csalódott voltam, mert a csúcson kilátás az nem volt, pedig egész idő alatt miközben kapaszkodtam felfelé abban reménykedtem hogy szép kilátásban lesz részem. De sajnos a körülöttem lévő fákon kívül nem láttam mást. 

 

Itt tartottam egy kb. öt perces pihenőt, aztán nekivágtam a Csóványos meghódításának. Viszonylag hamar felértem a Csúcsra. Ott már volt egy pár turista. Pihentek, nézelődtek, ettek. Én is lepakoltam a fák között és felmentem körülnézni a geodézia toronyba. 

 

Innen valóban az egész Börzsöny zárt hegysége körbenézhető. Szerintem egyike hazánk legszebb kilátópontjának. Itt még igazi érintetlen hegyeket látni. Nem ékelődnek be települések a fák közé. 

Mikor jól szétnéztem, leereszkedtem a kilátóból, hátamra kaptam a hátizsákot, és elindultam a Nagy-Hideg-hegy felé a kék és piros jelzésen. Utam érintette a Vilma pihenőt, a Szabó köveket. Itt nagyon szép kilátás nyúlt a Csóványosra.

Rengeteg őszi kikerics nyílt a az ösvény mellett. 

Ezután folyamatos ereszkedés mellett leértem a rakodóhoz, ahol kipihentem 2 percre magam. Ami jól is jött a Nagy-Hideg-hegyi emelkedő előtt. Amint megérkeztem, benéztem a büfébe, de nem igazán volt fogamra való kaja, ezért letelepedtem és elfogyasztottam a sajátomat a turistaház melletti domboldalon ill. hegyoldalon.

Tehát a szendvicsektől és teától felfrissülve szedelőzködtem és elindultam lefelé a kék és a kék négyzet jelzésen. Egy darabig még az aszfaltozott úton is haladtam, de szerencsére visszatért az erdei ösvény. Bár lehet hogy annyira nem jártam jó, mert sár volt sár hátán, ezért igyekeztem az út szélén maradni. Szép bükkös vegyes erdőben, majd fenyők között is haladtam. A csend szinte érinthető volt. Látszott hogy ez nem az a turistaút amin sokan megfordulnak ilyenkor. Bezzeg a Csóványos és Nagy-Hideg-hegy közötti szakaszon folyamatosan jöttek velem szembe. Aztán a kék keresztre tértem ami a Régi vasútnál halad. Bár visszagondolva semmilyen nyomát nem láttam a síneknek. Vagy én voltam a vak. A Hegyes-hegy orom lábánál jó nagy kövek voltak a hegyoldalban tanújaként a földtörténeti múltnak. 

Egy kis patak után a sárga jelzésen folytattam az utam, ami a Nagybörzsönyi Erdei Kisvasút mellett vezetett. Majd feltűnt a végállomás is, ami nemcsak a síneknek, hanem a túrámnak is véget vetett. 

Lassan bebandukoltam a községbe a kocsihoz. Aztán még egy kicsit szétnéztem, beszívtam utoljára a börzsönyi levegőt, beszálltam a kocsiba és hazamentem. Azt hiszem elmondhatom, hogy az egyik legjobb túrám volt!